„Jód” változatai közötti eltérés

[[Fájl:IodoAtomico.JPG|thumbbélyeg|leftbal|150px|A jód gőze]]

Vegyileg a jód a legkevésbé reaktív a [[halogének]] közül (az [[asztácium]]ot leszámítva). Elemi állapotban kétatomos '''I₂''' molekulákból áll, barnásfekete, fémesen csillogó, szilárd anyag. Könnyen szublimál, gőze irritáló szagú, ibolyaszínű. Folyékony halmazállapotban ritkán látható, mert a jód csak 113&nbsp;°C felett lehet folyadék.<ref name="Fázisdiagram">{{Cite web|url=https://uwaterloo.ca/chem13-news-magazine/october-2015/feature/sublimation-iodine-rise-and-fall-misconception|title=Sublimation of iodine: Rise and fall of a misconception|accessdate=2020-11-04|publisher=Crescent School, Toronto|year=2015|author=Michel P. Jansen}} Itt látható a fázisiagramja</ref> Jól oldódik egyes szerves oldószerekben, mint [[kloroform]], [[szén-tetraklorid]], [[szén-diszulfid]] (ezekben színe ibolya), [[Etanol|etil-alkohol]], [[éter (kémia)|éter]], [[aceton]] (ezekben színe barna), és [[benzol]] (barnásibolya). Vízben alig oldódik, 1 g I₂ feloldására 3450 ml 20&nbsp;°C-os vagy 1280 ml 50&nbsp;°C-os víz szükséges. Azonban trijodidion (és más polijodidok) képződése révén igen jól oldódik [[kálium-jodid]] oldatban: I₂ + I⁻ ⇌ {{chem|I|3|-}}, az így kapott oldat barna színű (nagyon híg oldaté sárga). Keményítő jelenlétében a jódoldat színe kék, ezt a tulajdonságot az analitikai kémiában a nagyon kis mennyiségű jód kimutatására használják fel. Az elszíneződés akkor is számottevő, mikoramikor az oldat sárga színét már nem tudjuk biztosan megállapítani. A keményítő molekulái spirálisan fel vannak csavarodva, és a spirál közepébe felsorakoznak a I–I molekulák (ezt az elrendeződést röntgensugaras analízissel állapították meg). A kék szín 80&nbsp;°C-on eltűnik, de lehűtve újra megjelenik. Általánosan elterjedt tévhit, hogy normális körülmények között nem lehet folyékony jódot előállítani, mivel melegítés hatására megolvadás nélkül [[szublimáció|szublimál]]. Azonban lassú melegítés hatására az olvadáspontnál (113,7&nbsp;°C) a sűrű gőztakaró alatt megjelennek a folyékony jódcseppek.

A jódot [[Bernard Courtois]] fedezte fel 1811-ben. Courtois egy [[salétromKálium-nitrát|salétromgyártó]]gyártó családban született. A salétrom fontos alkotórésze a puskapornak, és azokban az időkben ([[napóleoni háborúk]]) nagy volt iránta a kereslet. A salétrom előállításához [[nátrium-karbonát]]ra volt szükség, amit tengeri algák hamujából oldottak ki. A hamumaradékot [[kénsav]]val semmisítették meg. Egy napon Courtois véletlenül túl sok savat adagolt a hulladékhoz, és ibolya színű gőz keletkezett, ami hideg tárgyakon sötét kristályok formájában lecsapódott. Ezeket összegyűjtötte, és gyanította, hogy egy új anyagot fedezett fel, de nem voltak anyagi lehetőségei a további megfigyelésekre. Ezért mintát küldött két barátjának, [[Charles Bernard Desormes]]-nak (1777–1862) és [[Nicolas Clément]]-nek (1779–1841), hogy folytassák a kutatást. A kristályokból küldött [[Joseph Louis Gay-Lussac]]-nak (1778–1850) is, aki jól ismert vegyész volt abban az időben, és [[André-Marie Ampère]]-nek (1775–1836). [[1813]]. november 29-én Dersormes és Clément nyilvánosságra hozták Courtois felfedezését, és bemutatták az új anyagot a Francia Császári Intézet előtt. December 6-án Gay-Lussac kijelentette, hogy az új anyag vagy egy új elem, vagy az oxigénnek egy vegyülete. Ampère küldött a saját mintájából [[Humphry Davy]]-nek (1778–1829). Davy végzett egy pár kísérletet az anyaggal, és hasonlóságot észlelt a viselkedésében a [[klór]]ral. December 10-i dátummal a Londoni Királyi Társasághoz írt levelében Davy bejelentette az új elem felfedezését. Vita támadt a két tudós, Davy és Gay-Lussac között az elsőbbségért. Végül tudomásul vették, hogy a felfedezés és az előállítás tulajdonképpen Courtois-t illeti. Az új elem a nevét azonban Gay-Lussac-tól kapta.<br />

[[Émile Zola]] a jód felfedezésének történetét vette alapul ''Az élet öröme''<ref name="zolasource">Émile Zola: La Joie de vivre 1884 http://fr.wikisource.org/wiki/La_Joie_de_vivre (francia)</ref> című könyvéhez. Egyik szereplője, Lazare szájába adja a mondást: ''Valahányszor a tudomány egy lépést tesz előre, csak azért van, mert egy bolond akaratlanul egy lökést adott neki.''<ref>Jaime Wisniak: Bernard Courtois – The discoverer of iodine http://www.fquim.unam.mx/sitio/edquim/133/133-wis.pdf {{Wayback|url=http://www.fquim.unam.mx/sitio/edquim/133/133-wis.pdf# |date=20070928150836 }} (angol)</ref>

A jód nagyon kis mennyiségben (0,06&nbsp;mg/l)<ref>https://books.google.hu/books?id=GerdDmwMTLkC&pg=PA62&dq=%22Some+constituents+of+seawater%22&hl=en</ref> jelen van a tengerek vizében. Egyes algák, korallok és szivacsok szerves vegyületekbe kötve felhalmozzák a jódot, felfedezése is ezeknek a hamujából történt. Jód található még [[nátrium-jodát]]ként (NaIO₃) a chilei[[chile]]i salétromban (kb. 0,1%), jodidként nagyon kis mennyiségben egyes gyógyvizekben és váltakozó mennyiségben (7–46 &nbsp;g/m³) a vízben, ami kőolajjal együtt kerül a felszínre.<ref>{{CitLib|aut=Hans Breuer|tit=Atlasz – Kémia|ass=Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna|red=Athenaeum 2000 Kiadó Kft.|ann=2003|isbn=963-9471-35-6|edi=Harmadik, javított kiadás|loc=Budapest|pag=195}}</ref>

* A ¹²⁹I maghasadásos reakciókban keletkezik; a ¹³⁰[[xenon|Xe]]-ból a légkörben, [[urán]] és [[plutónium]]ból, atomreaktorokban. A [[felezési idő|felezési ideje]] 15,7 millió év, bomlásterméke a ¹²⁹Xe és nagyon kis mennyiségben fordul elő, ezért a koncentrációját mint arányt a ¹²⁷I-hoz viszonyítva adják meg. Normálisan ez az arány nagyon kicsi (10⁻¹⁴ és 10⁻¹⁰ között), de aaz hatvanasezerkilencszázhatvanas, -hetvenes években a sok kísérleti atomrobbantás miatt ez az arány elérte a ¹²⁹I/I=10⁻⁷ értéket. Egyes kőzetekben, ha ismerjük a ¹²⁹I / ¹²⁹Xe arányt, következtethetünk életkorára. Ezt használják a [[Naprendszer]] fejlődésének tanulmányozásában, ami lefedi az első 50 millió évet. (A Naprendszer egy gáz- és porfelhőből keletkezett, amely egy [[szupernóva]] robbanásának a maradványa volt. Ebben a robbanásban keletkezett a ¹²⁹I. Az eredeti ¹²⁹I-ból 15,7 millió év múlva fele lebomlik és keletkezik a ¹²⁹Xe).

* A ¹²³I és ¹²⁵I izotópokat a [[vese]] és [[pajzsmirigy]] működésének vizsgálatára használják. Előállítása nagy tisztaságú ¹²⁴Xe izotóp besugárzásával történik, nagy neutronfluxussal rendelkező reaktorokban (kutatóreaktorok). A ¹³¹I izotópnál alacsonyabb sugárzási energiával rendelkezik, lágy-gamma sugárzó, [[felezési idő|felezési ideje]] 60,14 nap.

A jóddal való [[mérgezés]] a gyakrabban előforduló, bár csak ritkán halálos mérgezések közé tartozik, minthogy ezen szernek (különösen a jódkáliumnak és a jódtinkturának) orvosi alkalmazása igen gyakori. Jódgyárakban, ahol a munkások folytonosan [[klór]]ral, [[bróm]]mal és [[salétromsav]]val keveredett jódgőzöknek vannak kitéve, a mérgezésnek úgymind a heveny, mintmind a krónikus formája (jodismus acutus és chronicus) előfordul. Az első alaknál, mely kálium-jodid nagyobb mennyiségének bevételekor is szokott jelentkezni, a mérgezés jelei a következők: erős [[nátha]] („jódnátha”) és [[kötőhártyagyulladás|kötőhártya-gyulladás]], könnyezés, nyálfolyás, fulladozás (mint az [[asztma|asztmánál]]), esetleg hangrésgörcs következtében halál, vagy ha a mérgezett tovább él, akkor [[légcsőhurut]] és [[tüdőgyulladás]]. Gyakran orrvérzés, fehérjevizelés, [[hemoglobinuria]] és jellemző bőrkiütés, ún. jódakne is észlelhető. Mindezen gyulladásos jelenségeket a szabad jód okozza; mert igaz, hogy a vér nátrium-bikarbonátja a jódot nátrium-jodiddá és nátrium-jodáttá alakítja, de e kettő a szervezetnek savanyú nedvei által (p. az agykéregben és az orr nyálkahártyáján Ehrlich szerint jelenlevő salétromsav által) elbontatnak és ekkor szabad jód hasad le. A heveny mérgezésben elhaltak boncolásakor a légutakban és a tápcsatornában -– nevezetesen a nyelőcsőben és a gyomorban -– a nyálkahártya duzzadtsága, gyulladása, sőt kezdődő elhalása mutatkozik, a májban és a vesében pedig elzsírosodás. A gyógykezelés fehérjés italoknak (tojás), alkénessavas nátriumnak, jégpiluláknak és [[ópium]]os szereknek adásában áll. A heveny mérgezés (melynekamelynek állatokon történt első beható tanulmányozása Rózsahegyitől származik) utóbbi időben gyakran onnan származott, hogy petefészektömlők üregébe sok jódtinkturát fecskendeztek. A krónikus mérgezés általános rosszulléttel, lesoványodással, [[kachexia|kachexiával]] jár, mely makacs tüdőhuruttal és gyomorkatarussal, álmatlansággal, a kezek reszketegségével, a fogak zománcának megromlásával kapcsolatos; sőt elmebajok is származhatnak belőle. Gyógyításának első feltétele természetesen a jóddal való foglalkozásnak (gyárakban) és a jódtartalmú gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyása.

[[Atomerőmű]]vekben használt urán maghasadásakor ¹³¹I keletkezik, amely nukleáris katasztrófa esetén kikerülhet a levegőbe. Mivel a pajzsmirigy raktározza a jódot, ilyen esetekben fennáll a veszély, hogy nagy koncentrációban gyűlik fel a radioaktív jód a pajzsmirigyben, ami [[daganatos betegség]]hez vezetvezethet. Ilyen esetben a pajzsmirigyet telíteni kell inaktív jóddal, hogy megakadályozzuk a radioaktív jód raktározását. Napi 130 milligramm [[kálium-jodid]] tabletta elegendő a pajzsmirigy telítődéséhez. Mivel a ¹³¹I felezési ideje igen rövid (8,0207 nap), a tabletta szedését pár hét után abba lehet hagyni.

A [[WHO]] által ajánlott jódbevitel 2 μg/ttkg/nap, azaz 150 μg/nap, terhes és szoptató nőknél 200 &nbsp;μg/nap. [[Németország]], [[Svájc]] és [[Ausztria]] jódban szegény vidékein ennél több: felnőtteknél 200, terhes nőknél 230, szoptató nőknél 260 μg/nap. E három országban jódozott konyhasó van forgalomban 15–25&nbsp;mg/kg jódtartalommal.