„Esterházy Miklós József” változatai közötti eltérés

Az új kastélyban [[1770]]-től kezdve folyamatosan tartottak nagyszabású Esterházy-vigasságokat: a háromnapos ünnep alatt [[Opera (színmű)|operákat]] mutattak be, vadászatokat, lakomákat, táncestélyeket és [[tűzijáték]]okat rendeztek a prominens vendégsereg szórakoztatására. Itteni élményei megihlették Goethét is, aki ''„Esterházy-tündérbirodalom”''-ként jellemezte az ünnepségeket. Nagyvonalú életvitele miatt a herceget ''„a pompakedvelő”'' vagy ''„a fényes Miklós”'' melléknévvel kezdték illetni. Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált. A hercegi udvar hangversenymestere az európai hírű [[Joseph Haydn]] volt. A herceg maga is remek [[baryton]]játékos volt (hangszerét ma a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] őrzi). A látványos ünnepségek Mária Terézia királynő, német-római császárné látogatása idején érték el csúcspontjukat.

 

 

Életrajzírói úgy tartották, hogy Esterházy herceg ''„úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó, akinek a jelszava: Minden színház!”'' Esterházy Miklós herceg, a sokoldalú tehetség, a fényűző életet kedvelő ''„grand seigneur”'' és vitéz katona 1790-ben hunyt el, Bécsben. A [[kismarton]]i családi kriptában temették el. Életmódjából adódóan hatalmas adósságokat hagyott maga után, hercegi elődei közül elsőként.