Wikipédia

„II. Katalin orosz cárnő” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
Potyomkinból Patyomkin
80. sor:
A térséget a [[Krími Tatár Kánság]] uralta, amely 1478. óta az [[Oszmán Birodalom]] vazallusa volt. Oroszország megszerezte [[Kercs]]et, így kijáratot szerzett az [[Azovi-tenger]]re. 4.5 millió rubel hadisarcot vívott ki magának, és megszerezte a kereskedelmi hajózás jogát a Kercsi-szoroson. A meghódított déli területeken két kormányzóságot alapítottak: Új-Oroszországot és Azovot, a kormányzó a cárnő kegyence, [[Grigorij Alekszandrovics Patyomkin|Grigorij Patyomkin]] lett. Ő a kozákkérdést úgy kívánta megoldani, hogy saját vezetésével a kozákságot centralizált struktúrába szervezte, viszont - az autonómia ilyen felszámolása ellentételezéséül, büszkeségük növelésére - nagyobb felelősséget kívánt adni nekik. 1772-ben a karaszubari szerződés a Krímet elszakította az Oszmán Birodalomtól és független státust biztosított számára, orosz befolyással. 1774-ben a Porta ezt a kücsük-kajnardzsi békében ismerte el.
 
Katalin 1783-ban annektálta [[Krím]]et, alig kilenc évvel azután, hogy elnyerte függetlenségét a törököktől. A területre PotyomkinPatyomkin vonult be, aki elnyerte a „Taurisz legfényesebb hercege” címet, a katonai kollégium élére nevezték ki, és 100 ezer rubel pénzjutalmat kapott, hogy felépítse Péterváron új-Taurisz palotáját. 1784-ben a Krímet Taurisz kerületre nevezték át, Ahtiar kikötőjét pedig [[Szevasztopol]]ra. PotyomkinPatyomkin főkormányzósága alá került a terület, azzal, hogy a fent említett két kormányzóságból kialakított Jekatyerinoszlavi kormányzósághoz csatolták.
 
Az orosz kormányzat hatalmas erőfeszítéseket tett a terület benépesítésére: külföldről hívtak katonákat, iparosokat, kereskedőket, és orosz birtokosokat is ösztönöztek holopjaik részbeni áttelepítésére. A telepesek 26-30 gyeszjatyina (29-33 ha) földet kaptak, a földbirtokosok 48 telket. Akik katonákat hoztak magukkal, katonai rangot kaptak. Amnesztiát kaptak a szökésből odaérkezők, a parasztok állami státusba kerültek, szabadságuk garantálásával, az óhitűek, zsidók pedig a szabad vallásgyakorlás ígérete miatt érkeztek ide. Emellett az ide települést adókedvezmények is ösztönözték.
 
1787-ben II. Katalin nagyszabású utazást rendezett ezen a területen, bemutatva a felépült új falvakat magas rangú vendégeinek, így [[II. Szaniszló Ágost lengyel király]]nak és [[II. József magyar király|II. József]] német-római császárnak. Az utat PotyomkinPatyomkin szervezte. Bár az ünneplő tömeget valószínűleg sehol sem kellett kényszeríteni a népszerű cárnő ünneplésére, és a falvak sem puszta díszletek voltak, PotyomkinPatyomkin kegyenc voltára és fényes karrierjére féltékeny moszkvai ellenfelei azt híresztelték, hogy színházi díszletekből összetákolt falvakat mutattak be az illusztris vendégeknek. Innen indult a legenda a „Potemkin-falvakról”, amelyek mai napig jelképezik a jól kivitelezett szemfényvesztést. (A magyar irodalomban [[Rejtő Jenő]]: ''Az elátkozott part'' c. regénye is említi ezt a történetet Potyomkinről.)
 
Az utazás a törökök elrettentésére is szolgált az újabb háborútól, de ezt a célját nem érte el: a törökök 1787-ben újabb [[Orosz–török háború (1787–92)|háborút]] indítottak Katalin ellen, amely az Oszmán Birodalom számára katasztrofális eredménnyel zárult. Az 1792-es [[jászvásári béke]] hivatalossá tette az orosz fennhatóságot Krímben.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Katalin_orosz_cárnő”