„Prielle Kornélia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bficsor (vitalap | szerkesztései)
a A szövegben leírt adatok beírása a kivonatos személyi adatokhoz.
33. sor:
 
==Élete==
1826. június 1-én, pünkösdvasárnapján született, Máramarosszigeten. Atyja, a [[franciák|francia]] származású Prielle József szíjgyártó volt; anyja erdélyi asszony, családi nevén Székely Eleonóra. A keresztelésnél az Antónia utónevet kapta, melyet azonban még kiskorában felcseréltek a Kornélia névvel, amit a közéletben használt. Testvérei: [[Prielle Lilla]] (Rónay Gyuláné), [[Prielle Emília]] (Láng Boldizsárné) és [[Prielle Péter]] mind a színi pályára léptek.
 
Prielle Kornélia kedve a színészethez a [[máramarossziget]]i úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd kezébe kapván Jósikának ''Adorjánok és Jenők'' című drámáját, azt nagy buzgalommal tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában, [[1841]]. [[június 10.|június 10-én]] lépett először színpadra [[Szatmárnémeti|Szatmáron]], [[Tóth István (színművész)|Tóth István]] társulatában a ''Két gályarab'' c. drámában, egy 11 éves kisfiú szerepében. Tóth István társulata három hónap múlva megbukott. Ekkor atyja a családjukkal rokonságban álló [[Kilényi Dávid]] társulatához vitte, mely leginkább [[Erdély]]ben működött ([[Marosvásárhely]], [[Csernáton]], [[Kézdivásárhely]], [[Sepsiszentgyörgy]], [[Nagyenyed]] stb.) Marosvásárhelyt ismerkedett meg [[Déryné Széppataki Róza|Dérynével]], aki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta és kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult. Itt találkozott Kántornéval is, aki felfigyelt rá és barátságába fogadta. 1844-ben [[Nagyenyed]]en ismerte meg majd hívta meg a [[Nemzeti Színház]]hoz [[Szigligeti Ede]] is, akinek ''Zsidó'' című népszínművében 1844 őszén Nagyszebenben nagy sikerrel játszotta Lizi szerepét. Ebben a szerepben mutatkozott be azután a budapesti Nemzeti Színházban is, 1844. december 17-én. Fellépését igen kedvezően fogadták, a ''Honderű'' bírálója nem késett rámutatni, hogy: ''»Benne ritka színészi tehetség rejlik, mely évek folytán a művészi tökély nem mindennapi fokára fejlődhetik.«'' De 1845 végén újra vidékre ment és a szabadságharcig [[Nagyvárad]]on, [[Kecskemét]]en, [[Kolozsvár]]t és főleg [[Debrecen]]ben játszott.