„Óbolgár irodalom” változatai közötti eltérés

A 13. és 14. századra tehető a bolgár irodalom második aranykora. Tarnovo és az uralkodó által támogatott [[rilai kolostor]] mellett [[Vidin]] is jelentős irodalmi központnak számított ekkor. Az irodalom nyelve azonban elmaradott volt, ami miatt [[Evtimij Tarnovszki|Evtimij pátriárka]] azon fáradozott, hogy létrehozza a nyelvi és nyelvtani egységet. A török hódoltság idejében megszüntekmegszűntek a kulturális központok, az oszmánok felszámolták a nemzeti egyházat, rengeteg könyv és kézirat elpusztult, az irodalmi élet egy időben a szófiai irodalmi iskolában koncentrálódott (melynek jelentős személyiségei közé tartozik [[Pejo pópa]] és [[Matej Gramatik]]), majd ahogy a 17. és 18. században egyre inkább hanyatlani kezdett az irodalmi élet az elnyomás alatt, már csupán néhány kolostorban foglalkoztak könyvírással és -másolással. Ebben az időszakban kiemelkednek a gyűjteményes munkák, melyek már nem az elavult egyházi nyelven íródtak, hanem sokkal közelebb állnak a nép beszélt nyelvéhez.