„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 270. sor:
CWRT Meeting June 2021: A Wilson Greene "The First Petersburg Offensive<br>
https://www.youtube.com/watch?v=6YpT8OK_0Bc&t=1s&ab_channel=FIXTVHUNGARYFIXTVHUNGARY<br>
{{off+|ez majdnem két óra átkelés lesz?}}
E.Porter Alexander szerint a kezdeti harcok az egész katonai csinnadratta legérdekesebb része volt. Grant két stratégiai meglátást hozott general-in-chief kinevezése után: egyidejű nyomás minden hadszíntéren és Virginiában szünet nélküli támadás. Két kiegészítő kampány David Hunter a völgyben, Benjamin Butler Bermuda Hundred: mindkettő kudarc. Grant overland hadjárat Meade-del 60000 veszteséget szenved, kudarc abból a szempontból hogy nem tudta semlegesíteni Lee hadseregét, és nem foglalta el Richmondot, de megakadályozta, hogy Lee támadófegyverként használja az ANV-t. David Hunter (Sigel utóda) ellen a Shenandoah-völgyben Jubal Early hadtestét küldte, gyalogsága 1/3-val. Butler ellen P. G. T. Beauregard harcolt. Mivel Lee kimozdíthatatlan állásaiból, Grant bátor döntésre szánja el magát és Meade egész hadseregét a James túloldalára szállítja. Petersburg Virginia második legnépesebb város volt, vasúti csomópont, egy kivételével minden Richmondba tartó vasút Petersburgön keresztül haladt, tehát elfoglalása egyenlő lett volna Richmond óriásira felduzzadt népességének és Lee hadseregének ellátási képtelenségével. Elvágta volna Lee-t a külvilágtól és Richmondot feladni lett volna kénytelen. Grant tisztában volt a művelete kockázatával. Észrevétlenül el kellett szakadni a cold harbori arcvonaltól annak érdekében, hogy a sokkal hosszabb külső íven előnyre tegyen szert. El kellett hitetnie Lee-vel, hogy McClellan módjára a James-folyótól északra keresi az áttörést és ezután át kellett kelnie a mocsaras, hídtalan Chickahominy-folyón, aztán a hatalmas James-folyón, eléggé kint ahhoz, hogy a konf. felderítés számára láthatatlan maradjon, ahol a folyó 4000 lábnál nem szélesebb, márpedig a torkolat környékén a legtöbb helyen az, és 80 lábnál nem mélyebb. A művelet minden egyes pillanatában a Potomac hadsereg széthúzódott és sebezhető volt, különösen az átkelésnél. Butlert is veszélybe sodorta, mert az átkelés közben semmit sem tehetett volna érte, ha Lee időközben megtámadja őt.
Szóval ez az átkelés az adminisztráció mindez ódzkodását megtestesítette,<p>
1 275 ⟶ 1 276 sor:
Az északi gyalogság gyülekezett az északi parton. Június 14-én Hancock, Wright, Burnside összes és Warren legtöbb katonája készen állt az átkelésre. Smith XVIII. hadtestét a folyón felszállították a James mentén City Pointhoz. Összesen csak a szekértrén nem volt sikeres, Coles Ferry-nél kellett volna átkelniük a Chickahominyn, de nem volt elég a ponton, mert eredetileg feljebb, Windsor Shadesnél kellett volna átkelniük, ami nem volt elég praktikus ((?, így lejjebb mozgatták őket a folyón, ott meg nem volt elég a ponton.)) Addig vártak az északi parton, míg megjött. Ezen a ponton Grant mindent überelt, amit a Vicksburg hadjáratban csinált, észrevétlenül elszakadt Lee-től, látványos logisztikai siker, már csak útra kellett kelniük Petersburg felé, lebírni azt a vékonyka védővonalat és Lee máris Richmond ostromára van kényszerítve és a hadtápvonaláért kell harcolnia, vagy fel kell adnia Richmondot teljesen.<p>
Lee tisztában volt vele, hogy Grant valamikor át fogja tenni a támadóakcióit a James déli oldalára. Mikor Beauregard június 9-én visszaverte Butler óvatos támadását, egy kibontakozó offenzívát látott. De Lee bizonytalan volt Grant szándékait illetően csak egy harcfelderítésnek ítélte az akciót. Nem küldött segítséget, csak nyugtatgatta az ideges Beauregard-t, hogy Grant hadseregének semelyik része nem tudta volna észrevétlenül elhagyni állását és nem tud átkelni a folyón észrevétel nélkül. Ezt saját hírszerző képességére és Butler szakadozott picket linejára hagyatkozva mondta. Ennek ellenére Hoke hadosztályát a Chaffin's Bluff-i pontonhídhoz küldte - ők Beauregard hadseregének része voltak, akiket Lee segítségére küldtek Cold Harborhoz korábban.<
Grant 14-én kora reggel válaszolt Lincoln kérdésére, hogy szerinte az ellenségnek a Jamesen való átkelésre kell készülődnie. Lee tudta, hogy nagytömegű jenki mozog dél felé és White House Landingnél (York-folyó) hajókra szállnak, de ez azt jelenti, hogy Harrison's Landingbe tartanak utánpótlásért és újra próbálkoznak Glendale irányában, mert a hajók észak felé tartanak White House Landingtől - nos azoknak lejárt az ideje, mennek haza.<p>
Beauregard a hadügytől követelte Hoke visszaadását, figyelmeztetve, hogy amennyiben Butler és Meade erői egy része együttesen támad, nem tud mit csinálni. Amikor erre nem érkezett válasz, Hoke-nak saját maga hatáskörében üzenetet küldött este 10-kor, hogy azonnal kezdje meg az átkelést. Törzstiszteket is küldött Lee Hq-jára a döntést megmagyarázni, de hard evidenc híján, ismerve B. fantaszta, hallucináló jelentéseit, sem Richmond, sem Lee nem adott hitelt annak, hogy B.-t támadás fenyegetné.<p>
Grant elképzelésében Smith XVIII. hadtestének három hadosztálya önmagában elfoglalja Petersburgöt. Június 13-án behajóztak és 14-én már érkeztek Bermuda Hundredhez, illetve az Appomattox folyón Broadway Landinghez és Point of Rockshoz. Délutántól sötétedés utánig rakodták ki őket. Reggeli 8:30-kor Meade kiadta az átkelés parancsát Hancocknak, gyalogság a hajókon, míg a mérnökök befejezik a pontont és azon az ágyú és egyéb vontatott cumók átmehetnek. NJ leírása a virginiai landscape-ről. 15-én hajnalig tartott Hancock három hadosztályának átkompozása. Reggel 5-kor jelzőzászlókkal tudatta Meade-del, hogy mindhárom hadosztály megjött és háromnapi élelmük van. Ez megcáfolta azt a korábbi jelentést, hogy éjjel kifutnak az élelmiszerből. Csak Grant 14-én hajóra szállt és Butlerhez ment Bermuda Hundrednél. Megmondta neki, hogy egymaga kell támadjon, mivel Hancock kifutott az élelemből és vételeznie kell először, csak aztán menetelhet Petersburg felé. És mivel Meade szekértrénje a Chickahominy túloldalán álldogált, a 60000 rations kihajózása Hancocknak Butler feladata lesz, enélkül a II. hadtest még emergency esetén sem vehető igénybe. Ebből látszik, hogy Grant csak emergency esetére számolt Hancockal a 15-ei offenzívához és nem volt tájékozva az ellátmányról. Grant ezután a szituációt tudatta Meade-del, az pedig szólt Hancocknak, hogy ne induljon sehova, hanem először várja meg Butler ellátmányát. Hancock erre vállat vont, én ugyan szóltam, hogy van kaja, de hát akkor várjunk. Ellátóhajóknak semmi jele, Meade 10:30-kor elengedi Hancockot Petersburg felé, majdnem hat óra késéssel.
A XVIII. hadtestre vonatkozó Grant parancs 14-én: 15-én Smith induljon és napfelkelte után amilyen hamar csak tud, támadjon. Grant abból indult ki, hogy ez önmagában elfoglalja Petersburgöt és Hancock hadteste később elérhet Petersburgbe, amennyiben Lee megpróbálná visszavenni azt. Smith két fehér hadosztálya megjött Cold Harborból, két dandár Bermuda Hundred védelméből csatlakozott hozzá, August V. Couch 2500 lovassága és Edward Hinks 3700 fős néger katonája, összesen 14000 fő. Smith azt állította, hogy ebből az egész tervből ő semmiről sem értesült 14-e késő éjszakáig, csapatai utójának kiszállásáig. Smithnek össze kellett szervezni a különböző helyeket kiszálló katonáit, átkelni az Appomattoxon sötétben, 5 mérföldet gyalogolni Petersburgig és szétbontakozni a támadáshoz. Röviden Grant hajnali támadása nem több, mint fantázia. Grant, Meade, Butler, Hancock és Smith szinkronban kellett volna hogy legyen ehhez a támadáshoz, de nem voltak, mert Grant nem tudta közölni a terveit az alárendeltekkel.
{{off-}}
== Gallery ==
| |||