„Remete-hegyi 14. sz. barlang” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
51. sor:
A [[Bertalan Károly]] és [[Schőnviszky László]] által összeállított, 1976-ban megjelent [[Bibliographia spelaeologica hungarica|''Magyar barlangtani bibliográfia'' barlangnévmutatójában]] meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang ''Remete-hegyi IV.sz. barlang'' néven a barlangot említő 2 irodalmi mű megjelölésével. 1978-ban került az ásatás anyaga a [[Budapesti Történeti Múzeum]]ba. Az 1978. évi ''[[Karszt és Barlang]]''ban meg van említve, hogy az elmúlt 20 évben a barlangkutató csoportok közreműködésével értek el a tudósok szép régészeti eredményeket pl. a Remete-szurdok beszakadt barlangjában, a [[Remete-völgyi Felső-barlang]]ban és a [[Bátori-barlang]]ban.
Az 1982-ben megjelent ''Budai-hegység útikalauz'' című kiadványban az van írva, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlangok nagy tudományos értéket képviselnek. A Remete-szurdokban, de főleg annak É-i oldalában, a Remete-hegy dachsteini mészkövének tektonikus hasadékai mentén sok barlangot hozott létre a hegy fokozatos kiemelkedésével együtt egyre mélyebbre leszálló karsztvíz. Ezek a jelenleg már kivétel nélkül pusztuló, szenilis és eltömődő barlangok a hegyoldalban különböző szintmagasságokban találhatók. A völgytalphoz közel lévők a fiatalabbak, a magasabban húzódók az idősebbek. Ezek a barlangok ugyanis a hegy kiemelkedésével egyre alacsonyabbra szálló karsztvíz akkori szintjét jelzik, amikor keletkeztek az egyes barlangok. 20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése. A [[Remete-barlang (Remeteszőlős)|Remete-barlang]] felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van. Közülük a ''Szurdok-barlang'' és a [[Remete-völgyi Felső-barlang]] nevezetesek a régészeti emlékeik miatt.
A könyv szerint a ''Szurdok-barlang'' (remete-hegyi ''Felszakadt-barlang'') felfedezése után a Budapest Sport Egyesület Barlangkutató Csoport tagjai két új bejáratot hoztak létre az omladékon keresztül a járatok talpszintjén a ''Nagy-terem''be. Egyet a keleti kőudvar felől és egyet a nyugati kőudvar felől. A csoport tagjai a ''Nagy-terem'' északi végéből egy kúszójáratot bontottak ki. A 33 m hosszú barlangot régészeti leletei tették jelentőssé. A ''Nagy-terem'' omladékkal fedett kitöltésének alsóbb rétegeiből sok kvarcpengét, obszidiánpengét és [[Kőrézkor|rézkori]], valamint [[bronzkor]]i cserépedény-töredéket találtak. Több [[Árpád-kor]]i, azaz [[12. század]]i, vagy [[13. század]]i cserépedény-töredék, közöttük egy ritka, lovat ábrázoló, zöldes mázzal borított cserép vízöntőedény, azaz aquamanile látott napvilágot a barlangból.
| |||