„Azbeszt” változatai közötti eltérés

=== Feldolgozása ===

[[Fájl:Asbestos Cooking Mats (Heat Spreaders) from the 1960s.jpg|bélyegkép|jobbra|Konyhai hőálló edényalátétek azbeszthálóból (1960s évek)]]

[[Fájl:Асбестоцементаня труба f002.jpg|bélyegkép|jobbra|Szennyvízcső azbesztcementből]]

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják - leggyakrabban levegő befúvásával -, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször [[gyapjú]]t) adagolnak 20% arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban [[cement]]tel vagy műgyantával) keverik össze. és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. Az azbesztcement termékekben az azbeszttartalom 10-15%, szórt hőszigetelő anyagban 85%. A víz- és szennyvízvezetékekben is nagy mértékben használták az ''azbesztcement'' csöveket és idomokat. Az építészetben azbesztcement tetőfedő pala volt használatban. Az apró szemű azbesztet vakolóhabarcshoz is keverték. Fonat- és fonalszerkezetű anyagából tűzálló szöveteket is készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, a gépjármű- és gépiparban a fékbetétek gyártásánál, és papíripari töltőanyagként. Nagyon fontos felhasználása volt a magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek, kazánok) hőszigetelése. Erre a célra a legjobb minőségű (hosszúszálú) azbesztet Kanadában bányászták.