1848-ban saját kérésére a 23. honvéd zászlóaljhoz helyezték. A pandorfi[[parndorfi csataütközet]] után [[Kossuth Lajos|Kossuth]] maga nevezte ki Pongráczot századosnak, majd amikor [[Kmety György|Kmety]] a gróf Zichy-féle dandár parancsnokságát átvette, Pongráczból zászlóaljparancsnok lett. Ez idő tájt a magyar sereg [[Léva|Léváig]] visszavonult s ekkor történt, hogy az ellenség azt [[Hontnémeti|Németinél]] csaknem bekerítette. Pongrácz az éj leple alatt érkezett [[Berencsfalu|Prencsfaluba]], a hegyszorost idejében megszállta. Ennek köszönhetően a magyar csapatok bevonulhattak [[Selmecbánya|Selmecbányára]]. Pongráczot [[Görgei Artúr|Görgey]] ezen kitűnő hadműveletéért helyben őrnaggyá nevezte ki. A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjáratban]] a 7. hadtesttel vett részt. [[1849]]. [[május 21.|május 21-én]] [[Buda ostroma (1849)|Buda ostrománál]] Pongrácz zászlóalja a paliszádokat rohammal bevette, így a vízvezeték birtokába jutottak, s ezzel a vár sorsa a magyar csapatok javára dőlt el. Pongráczot e tettéért Görgey alezredessé nevezte ki. Ettől kezdve Pongrácz László a Kmety hadosztályánál szolgált, melyet a 23. zászlóaljjal együtt Budáról [[Székesfehérvár]]ra vezényelték. A június 23-iki [[csorna]]i ütközetben Pongrácz - már mint dandárparancsnok - ismét kitűnt. Csapatával rohammal foglalta el az ellenség tüzérségi állásait. Pongráczot két zászlóaljjal [[Titel]] körülzárásában is részt vett, ahol sok bajtársával együtt mocsárlázba esett. A [[temesvári csata]] után Kmety csak [[Facsád|Facsetig]] (augusztus 16.) vezényelte hadtestét, innen török földre menekült. Hadosztályának romjait Pongrácz szedte össze, végül [[Nagyvárad]]on az orosz csapatok előtt tették le a fegyvert.
