„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés

A receptorsűrűség által meghatározott érzékenységnek különös jelentősége van a szervezetbe jutott testidegen anyagok ([[méreg|mérgek]], [[gyógyszer]]ek stb.) káros hatásainak kivédésében. A gyógyszerek jelentős hányada a receptorokon keresztül fejti ki a hatását. Függetlenül attól, hogy milyen szándékkal (gyógyítás, [[kábítószer-abúzus|szerélvezet]] stb.) juttatták be a testidegen anyagot a szervezetbe, az a sejtek saját biokémiai mechanizmusát befolyásolja, amit a sejt próbál kivédeni. Erre legjobb lehetőség a gyógyszer kötőhelyének (a receptoroknak) a csökkentése. Ha kevesebb a receptor, a sejt kevésbé van kitéve a gyógyszer hatásának.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 53–54. oldal, ISBN 978 963 226 324 3</ref><ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 24–32 oldal, ISBN 0-07-142280-3</ref> Ezt a jelenséget jól példázza a gyógyszerhozzászokás, a [[gyógyszerhozzászokás|tolerancia]] megjelenése az ismételten és hosszabb ideig alkalmazott testidegen anyagokkal szemben. Részben ezzel magyarázható, hogy [[kábítószer-abúzus]] során a szerhasználó egyre nagyobb adagban használja a szert – amire érzéketlenné vált – hogy ugyanazon hatást fenntartsa, elérje.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 510. oldal, ISBN 978 963 226 324 3</ref>

 

==A receptoriális kötődés==

==Agonista és antagonista ligandok==