„Kancellár (tisztség)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A szó eredete: jav |
a →A tisztség története: jav |
||
15. sor:
== A tisztség története ==
{{bővebben|Kancellár (egyházi tisztség)}}
▲Kancellár (lat. cancellarius), régente az uralkodók mellett működő főtisztviselők, kik a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását eszközölték ; rendszerint az irás tudományában jártas egyházi rendnek tagjai voltak. De némely
▲7 államban hatáskörük az idővel igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is bírtak K.-ral. A régi római-németcsászárságban Németországot illetőleg a mainzi érsek, Olaszország részére a kölni érsek, Gallia részére (per Galliam et regnum Arelatense) a trieri érsek volt a főkancellár. De később jelentőséggel csak a mainzi érsek tisztsége birt, amenynyiben a választásoknál a birodalmi gyűléseken stb. egészen a birodalom megdőltéig, mint K. szerepelt.
Az 1867
Magyarországon a kancellár . tisztét egykor szintén egyháziak látták el. Címük néha a nótárius magister capellanus, comes capellae. Később, ugy látszik a 15. századtól megkülönböztetik a főkancellárt (sarnmus cancellarius), ez a kettős-pecsét őre, a király személye mellett tényleg működő udvari kancellártól (cancellarius aulicus), aki a titkos pecsétet őrzi. A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország prímását az 1741. X., 1751. III. t.-cikkek által megerősítve örökösen illeti meg és igy máig is viseli. A Habsburgok alatt az udvari kancellária Bécsbe költözik és az osztrák kancelláriától több tekintetben függő helyzetbe jut, mígnem II. Mátyás alatt visszanyeri önállóságát és I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc idejében nyert szervezettel, mint magyar királyi udvari kancellária, az ország főkormányszéke lesz. Élén a főkancellár állott, mellette két alkancellár, tizenkét tanácsos a főpapi, főúri és nemesi rendből kinevezve működtek. A király e hivatal segélyével gyakorolta felségjogait ugy a törvényhozás, mint a pénz- ós hadi ügyek kivételével, a kormányzás és bíráskodás körében ; sőt a kancelláriának a magyar államot érdeklő ügyekre is volt befolyása. Megszűnt az 1848. III. törvénycikkel, de az októbori diploma alapján 1861. visszaállíttatik és egész 1867-ig működött. Erdélynek szintén volt kancelláriája, körülbelül hasonló szervezettel ós hatáskörrel, mely ugyancsak 1848., illetve 1867. oszlott fel. Horvátország és Szlavónia hajdan a királyi udvari kancellária alatt állottak, de 1860. külön kancellária szerveztetett rószökre, mely az 1868. XXX. t.-c.-kel sziint meg. <ref> Pallas nagy lexikon 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895) 97.- 98. old. </ref>▼
▲a 15. századtól megkülönböztetik a főkancellárt (sarnmus cancellarius), ez a kettős-pecsét őre, a király személye mellett tényleg működő udvari kancellártól (cancellarius aulicus), aki a titkos pecsétet őrzi. A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország prímását az 1741. X., 1751. III. t.-cikkek által megerősítve örökösen illeti meg és igy máig is viseli. A Habsburgok alatt az udvari kancellária Bécsbe költözik és az osztrák kancelláriától több tekintetben függő helyzetbe jut, mígnem II. Mátyás alatt visszanyeri önállóságát és I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc idejében nyert szervezettel, mint magyar királyi udvari kancellária, az ország főkormányszéke lesz. Élén a főkancellár állott, mellette két alkancellár, tizenkét tanácsos a főpapi, főúri és nemesi rendből kinevezve működtek. A király e hivatal segélyével gyakorolta felségjogait ugy a törvényhozás, mint a pénz- ós hadi ügyek kivételével, a kormányzás és bíráskodás körében ; sőt a kancelláriának a magyar államot érdeklő ügyekre is volt befolyása. Megszűnt az 1848. III. törvénycikkel, de az októbori diploma alapján 1861. visszaállíttatik és egész 1867-ig működött. Erdélynek szintén volt kancelláriája, körülbelül hasonló szervezettel ós hatáskörrel, mely ugyancsak 1848., illetve 1867. oszlott fel. Horvátország és Szlavónia hajdan a királyi udvari kancellária alatt állottak, de 1860. külön kancellária szerveztetett rószökre, mely az 1868. XXX. t.-c.-kel sziint meg. <ref> Pallas nagy lexikon 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895) 97.- 98. old. </ref>
a '''kancellár''' (latinul cancellarius), egykor az a királyi és császári udvarokban működő tisztviselő, aki a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek és egyéb közokiratok szerkesztését, megpecsételését s kiadását végezte. Hatásköre sok államban az igazságszolgáltatásra és a kormányzatra, főleg a külügyekre is kiterjedt. Az egyetemeknek s a lovagrendeknek szintén voltak kancellárjaik. A fejedelmi udvarokban működő kancellária élén a főkacellár állt, aki rendszerint papi egyén volt. így a római-német császárságban Németországot illetően a mainzi, Olaszország részére a kölni s Gallia részére a trieri érsek volt a fő-K.
Magyarországon legrégebben a kir. udvarban a jegyzői teendőket papi egyének végezték s az irodai személyzet élén a kir. kápolna grófja (comes capellae regiae) állott. III. Béla király idejében (1181) a kancellária a kir. kápolnától elválik, önálló hivatallá lett, élén az udvari v. íő-K.- ral. E tisztséget hol egyik, hol másik főpap, később állandóan az esztergomi érsek viselte,
I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia újjászervezték, ekkortól kezdve élén a fő K. és két al-K. állott. A felelős minisztérium felállítását elrendelő 1848: III. t.-c. a kancelláriát megszüntette. Az 1860. okt. 20.-án kelt diploma visszaállította 8 csak 1867-ben oszlott fel végleg. Erdély külön kancelláriája szintén Bécsben székelt.
Az 1867,-i É.-német szövetség első tisztviselője a szövetségi
A '''kancellár''' eredetileg az uralkodó mellett működő főtisztviselő volt, aki a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását felügyelte ; rendszerint írástudó egyházi személy volt. Magyarországon ezt a hivatalt megszüntették 1860-ban.
| |||