„Szelim-lyuk” változatai közötti eltérés

Az 1957. évi ''Természetjárás''ban lévő áttekintés szerint a Gerecse hegységben lévő ''Szelimlyuk'' nagyon látogatott barlang. Tatabánya alsó vasútállomástól fél órára, a turul emlékműtől É-ra 500 m-re található. Hatalmas csarnoka és fent nyitott kürtője van. Ősrégészeti szempontból az egyik legjelentősebb magyarországi barlang. Az 1960. évi ''[[Karszt- és Barlangkutatás]]''ban napvilágott látott tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecsében több barlangban, például a ''Szelim-barlang''ban is előfordult a faj.

Az 1962-ben megjelent ''A barlangok világa'' című könyvben az olvasható, hogy a magyarországi lelőhelyek közül főleg a ''Szelim-barlang'' az, amelyikből sok barlangi hiéna csont előkerült. A Dunántúlon lévő lelőhelyek közül a Tatabánya melletti ''Szelim-barlang''ban találtak moustiéri kultúrájú eszközt. Átmeneti vadásztanya volt ez az üreg. Volt a barlangban szeleta-kultúrájú eszköz. A középkori tatárjárás és törökdúlás nehéz időszakaiban Magyarország lakói felkeresték a védelmet nyújtó barlangokat, amelyet a Szelim-lyuk és sok más magyarországi barlang középkori leletanyaga bizonyít, a szájhagyományokon és írott feljegyzéseken kívül.

[[Vértes László]] 1965-ben kiadott könyvében szó van arról, hogy a ''Szelim barlang'' egyetlen biztos szeleta-kultúrájú eszközéhez, egy háromszög alakú, szakóca-kaparóra emlékeztető levélkaparóhoz minden szempontból hasonló alakokat a [[Jankovich-barlang]] eszközei között lehet találni. Az 1968. évi ''[[Karszt és Barlang]]''ban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Szelim-lyukban.