„Szepes vármegye” változatai közötti eltérés

== TörténelemTörténelme ==

A vármegye területe a [[11. század]]ban lakatlan vagy gyéren lakott erdőség volt. A magyar népesség ([[gömörőr]]ök) a [[12. század]]ban kezdett [[Gömör vármegye|Gömörből]] és Tornából betelepülni, majd őket követték a [[szászok]] és a szlávok. Területe eredetileg [[Borsod vármegye]] része volt és a [[12. század]] végén, a [[tornai erdőispánság]] szervezésével párhuzamosan kezdődött a megyeszervezés. Teljesen kiépült királyi [[várszervezet]] és [[várbirtok]] azonban nem jött létre, az első ispánt [[1216]]-ból ismerjük. Végül szilárd királyi vármegyei előzmény nélkül a 13–[[14. század]] fordulóján jött létre a [[nemesi vármegye]].<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>

Az [[Oszmán Birodalom|törökök]] támadása nem érintette a területet. Lengyelország területeLengyelországot 1655 és 1660, majd 1700 és 1709 között svédmegszállták megszállás alatta voltsvédek, de a svédSzepesség seregekhatárát egyik esetben sem merteklépték aát, Szepességhogy területérene lépni,kockáztassanak nehogyegy [[Bécs|Béccsel]]háborút isa háborút kockáztassanakHabsburgokkal.

Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]]tól eltekintve történelme viszonylag békés volt. Területét [[1918]]-ban elfoglalta a csehszlovák hadsereg, majd [[1920]]-tól hivatalosan is a [[Csehszlovákia|Csehszlovák Köztársaság]] része lett, eltekintve néhány északnyugati falvától, melyeket Lengyelországhoz csatoltak: [[Dercsény]], [[Feketebérc]], [[Frigyesvágása]], [[Szepesgyörke]], [[Bélakorompa]], [[Kislápos]], [[Alsólápos]], [[Felsőlápos]], [[Nedec]], [[Újbéla]], [[Répásfalu]], [[Újterebes]]. A nagyobb rész [[második világháború]] idején a független [[Szlovákia]] része volt, az [[Bécsi döntések|I. bécsi döntés]] nem érintette területét.

A [[12. század|12]]–[[13. század]]ban [[szász]]ol lakosság telepedetttelepedtek le a vármegyében[[Felvidék]]en. Legelső csoportjuk még III. Béla király uralkodása idején, az 1180-as években érkezett. Mindenesetre,; Késmárkon 1190-ben már jelen voltak. A Szepesség német ''Zips'' elnevezése alapján ''cipszereknek'' nevezett szászok a középkori vármegye legjelentősebb gazdasági és kulturális szereplői voltak. A betelepített szászok vezetője ''Arnold'', a ''Görgey-család'' első ismert őse, kinek ''Arnold'' nevezetű fia töltötte be a [[főispán]]i tisztet. A [[tatárjárás]] idején az ő ''Jordan'' nevezetű fia menekítette Szepesség lakosságát a hegyekbe.<ref>[[Bánó Attila]]: Régi magyar családok</ref> Miután a tartományurak ellen harcoló [[I. Károly magyar király|I. Károly]] hadait [[1312]]-ben az Amadék és [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] serege a Szepességbe szorította, a szepesi szászok a király mellé álltak, s az oldalán harcoltak a [[Rozgonyi csata|rozgonyi csatában]]. A szászok letelepedésük kezdete óta érvényes kiváltságait I. Károly [[1317]]-ben megerősítette, mely szerint saját törvényeik és hatalmi szerveik felett a vármegye főispánja csak névleges hatalmat gyakorolt. [[14. század]]i fénykorukban a 24 város szövetséget hozott létre. A [[15. század]] közepén [[Jiskra János|Jiskra]] rablóhadjáratai pusztítottak a térségben. A [[16. század]] közepétől kezdődően a szászok többsége a németországi reformáció hatására felvette az [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] vallást. A [[17. század]]ban az egyre növekvő gazdasági terhek és az [[ellenreformáció]] hatására kezdetét vette a német lakosság elköltözése, s helyükre [[Szlovákok|szlovák]] telepesek érkeztek. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] támogatására cipszer ezredet hoztak létre. Fennmaradt kiváltságaikat [[II. József magyar király|II. József]] rendeletei és az 1876. évi közigazgatási reform teljesen felszámolták.<ref>Beluszky Tamás írása a Múltunk Emlékei 2006 augusztusi lapszámában.</ref>[[Fájl:Zdiar1.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Zsgyár]] falu a [[Bélai-havasok]] lábánál]]