Az igen különleges státusú dózsei méltóságot [[697]]-ben alapították az észak-[[Adriai-tenger|adriai]] lagúna vezetőjét megjelölve benne. A kis szigetek lakóinak történelmében ekkor a [[Horvátország|horvátok]] támadásai miatt vált szükségessé az egységes irányítás. A dózsét akkoriban a ''tribunok'' választották, akiket a [[bizánc]]i [[császár (uralkodó)|császár]] nevezett ki a [[velencei lagúna|lagúnát]] lakók egyes csoportjainak élére. Az első dózsék hatalma az egész lagúnára kiterjedt, és sokkalta szélesebb volt, mint bármelyik tribuné. A dózsénak joga volt összehívni, megnyitni és bezárni a [[Velencei népgyűlés|népgyűlést]], kinevezni a katonai és bírói tribunokat, valamint az állam különböző hivatalnokait. A dózse szerződést köthetett idegen hatalmakkal, ő képviselte a velencei[[Velencei államotKöztársaság]]ot külföldön, ő igazgatta és felügyelte az összes kormányügyet, és ami igen fontos volt, az ő kezében összpontosultak a lagúna pénzügyei. A korai időszakban az állami kincstár egyet jelentett a dózse magánvagyonával.
A bizánci befolyás azonban nemcsaknem csak a tribunokon keresztül érvényesült, hiszen a császár egészen a [[9. század]] közepéig megtartotta azt a jogát, hogy dózsét csak az ő beleegyezésével lehetett beiktatni. Igaz az idő múlásával és Velence gyarapodásával ez a függés egyre inkább csak formális síkon jelentkezett. [[1000]]-től a dózsék egyben [[Dalmácia]] hercegei is. A történelem fura fordulata, hogy amikor Velencének sikerült teljesen kibújni Bizánc kötelékeiből, a dózsei cím megmaradt a bizánci hivatali hierarchiában. A dózse közvetlenül a császár utáni rangot birtokolta, miután a dózse megkapta a ''protoseratos'' méltóságát. Ez a Serenissimának is fontos volt, hiszen ez a rang hatalmas jövedelmet biztosított a dózsénak, és így az államnak is, valamint különleges kereskedelmi jogokat érvényesíthetett vele a velencei úr.
A dózsék valójában sohasem tehettek szert teljhatalomra Velencében. Ennek legfőbb oka az volt, hogy megválasztóik által leválthatók maradtak, és a később létrejött köztársaság intézményeire árgus szemekkel vigyáztak a választók. Ezért Velence történelmében soha nem sikerült a dózséknak örökíteni hivatalukat. Már [[Domenico Flabanico]] dózse uralma alatt kikötötték, hogy a dózse fia nem tölthet be társuralkodói vagy trónörökösi tisztet, de [[1229]]-ben abban is megállapodtak, hogy a dózsék fiai semmiféle hivatalt nem tölthetnek be.
.jpg){kind=link}
