„Frankenstein-komplexus” változatai közötti eltérés

== JelentéseHáttere ==

A Frankenstein-komplexus szó jól leírja azt a jelenséget, amely az [[ipari forradalom]] idejénkezdetén zajlott, amikor is a [[géprombolók]]„géprombolók” a gyárakban összezúzták az új munkagépeket, attól félve, hogy e gépek esetlegazért átvehetikvannak ott, hogy átvegyék a szerepüket, s így ők munkanélkülivé válnak.

Asimov műveiben a jelenség a következőképp nyilvánul meg: Az [[Amerikai Robot és Gépember Rt.]] már a kezdetektől igyekszik [[humanoid]] robotokat gyártani, és olyan szinten hasonlatossá tenni őket az emberekhez, amennyire ez lehetséges. Ennek egyik motivációja, illetve feltételezése, hogy az emberi kinézet miatt az emberek majd könnyebben elfogadják a robotokat. Az emberek azonban pont ellenkezőleg, ellenségesen fogadják az ember-szerű lények beépülését közéjüka társadalomba, s bár tisztában vannak vele, hogy [[a robotika három törvénye]] teljes mértékben megvédi őket, félelmük és gyanakvásuk megmarad. Az ember alapvetően emberinek értelmezi azt, ami emberinek tűnik. Az arcokat igyekszik felismerni mindenféle alakzatban, például felhőkben, ételekben, fákban stb. Amit pedig emberinek értelmez, azt gondolkodó, és szabad akarattal rendelkező embernek gondolgondolja, pláne, ha ez a valami még jár és beszél is.

1. Mikor fog ez – a szerinte – érző, gondolkodó lény, aki ráadásul fizikailag és szellemileg is erősebb nála, ellene fordulni? Persze a három törvény védelmet nyújt, azonban ki tudja, mikor csúszik be valami hiba? Asimov legtöbb robottörténete meghibásodott robotokról szól, amely hiba legtöbbszöresetleg abban nyilvánul meg, hogy az említett robot túlságosan érző, értelmes lesz ([[A két évszázados ember]], [[Robotálmok]]).

2. Van-e joga az embernek „életet” teremteni? Hiszen mik ezek a két lábon járó, beszélő, valamilyen szinten gondolkodó dolgok, ha nem élőlények? Az emberiség mindig is irtózott a gondolattól, hogy önmaga mintegy [[Isten]]t játszva életet teremtsen, s a legtöbb műben az ilyenkor létrehozott teremtmény ocsmány, gonosz, gyilkos szándékú. A robotok azonban semmilyen szinten nem emberek, s ami azt illeti, a szó szoros értelmében nem is életformák, hanem mechanikus szerkezetek és gépi intelligenciák, amelyek Asimov műveinek végére igencsak magas szintet érnek el, viszont ezt az [[emberiség]] érdekében hasznosítják.