„Az első ember” változatai közötti eltérés

1965-ben, miután a szovjetek befejezték az első űrsétát, Armstrongot értesítik, hogy ő lesz a [[Gemini–8]] parancsnoka, a pilóta pedig [[David Scott]]. A küldetés előtt See és [[Charles Bassett]] meghalnak 1966-ban egy T-38 lezuhanása közben, ami elmélyíti Armstrong gyászát a közelmúltbeli veszteségek sorozata miatt. Armstrong és Scott sikeresen elindulnak a [[Gemini–8]]-cal és dokkolnak az Agena céljárműhöz, de nem sokkal később egy meghibásodás miatt az űrhajó egyre veszélyesebb sebességgel forogni kezd. Miután Armstrong majdnem elájul, aktiválja az RCS hajtóműveket, és biztonságosan megszakítja a küldetést. Kezdetben kritikák érik, de a NASA megállapítja, hogy a legénység nem volt hibás, és a küldetést „sikeres”-nek minősítik.

 

 

A következő évben, miután Armstrong katapultál a [[Holdra szállás kutatójármű]]ből egy baleset közben, amely akár a halálát is okozhatta volna, Slayton értesíti Armstrongot, hogy őt választották ki az [[Apollo 11]] parancsnokának, amely valószínűleg megkísérli az első [[Holdra szállás|holdra szállást]]. Ahogy közeledik a küldetés, Neil egyre elfoglaltabbá válik, és érzelmileg eltávolodik a családjától. A kilövés előtt Janet szembesíti Armstrongot azzal a lehetőséggel, hogy talán nem éli túl a repülést, és ragaszkodik hozzá, hogy magyarázza el a küldetés kockázatait kisfiaiknak. Miután elmondja nekik, milyen kockázatokkal kell szembenéznie, Armstrong elbúcsúzik a családjától.