„Kassa bombázása” változatai közötti eltérés

13 órakor a [[Heringes]] község szélén települt magyar légvédelmi figyelőpont észlelt egy három nagyméretű, gyors kétmotoros [[bombázó]]<nowiki/>gépbőlbombázógépből álló köteléket, de típusukat kézi távcsövön át nem tudták felismerni – a gépeken csak a magyarokéhoz hasonló sárga festésű szárny- és törzsjelzéseket figyeltek meg. Az esetről riasztást sem tudtak leadni, mivel tábori telefonvonaluk esőzés miatt beázott, elnémult. A bombázókötelék kis magasságban egyenesen átrepült Kassa városa felett, és 13.08-kor teljes bombaterhét ledobva, éles bal fordulóval távozott. A várost védő gépágyúk a támadás teljes váratlansága miatt csak néhány lövést tudtak leadni, a gépeken találatot nem figyeltek meg, az egyik bombázó azonban – feltehetően műszaki probléma miatt – rendszertelenül szórta le terhét, az egyik bomba egy szomszédos falu ([[Enyicke]]) szélén csapódott be.

Kassára összesen 29 db (+1 Enyickére) légibomba hullott, amelyek a 100&nbsp;kg-os méretkategóriába tartoztak. Találat érte többek között a Postapalotát, a tüzérlaktanyát és néhány környékbeli házat.<ref name="Romsics25" /> A támadás a városban 32 halottat követelt, az áldozatok között 6 postás és 9 katona is volt, a súlyos sebesültek számát 60 főre, a könnyebbekét 220 főre teszik a források, pengőmilliós anyagi kár keletkezett. A 30 db légibomba közül kettő nem robbant fel. Mindkettő szovjet típusú, 105&nbsp;kg-os, [[légcsavar]] biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbomba volt.<ref name="Szakály52">{{Opcit|n=Szakály Sándor|c=Kassa bombázása és a hadba lépés (Rubicon)|o=52}}</ref> A légvédelmi parancsnokság 13.45-kor jelentette a bombázást a vezérkarnak. Annak hírnaplójába dátum nélküli kiegészítésként került be, hogy „utólag beérkezett jelentés szerint a támadó gépek sárgára festett orosz gépek voltak.”<ref name="Romsics25" />

A [[Kárpátok]] felett két magyar [[vadászrepülőgép]] megkísérelte elfogni a távozó köteléket, azonban a bombázók ekkor felgyorsítottak és a felhőrétegbe emelkedtek, ahová a lassú, kétfedelű, nyitott kabinos [[CR.42 Falco|Fiat CR-42]] típusú magyar vadászgépek nem tudták követni őket. A legkisebb megközelítési távolság mintegy 1000 méter volt, a bombázók típusát ekkor sem sikerült azonosítani. A magyar légvédelem ezután több alkalommal nyitott tüzet az üldözésre rendelt vadászgépekre, azok sárga jelzései miatt. A szemtanúk sem tudták pontosan azonosítani a támadókat, csupán azok sárga jelzéseit. Csirke Jenő főhadnagy szerint német [[Ju 52]]-esekre hasonlítottak, Krudy Ádám százados pedig olasz [[Savoia-Marchetti SM.82|Savoia]] nehézbombázókhoz hasonló gépeket vélt látni bennük.<ref name="Szakály52" />

* Vígh Pál<ref>A katonák és a postások között is felsorolt Vígh Pál feltehetően ugyanaz a személy.</ref> tartalékos hadnagy (1911, [[Budapest]]) VIII. híradó zászlóalj

A szándékos szovjet támadás elméletével kapcsolatban 1945 óta számos kétség merült fel. A szovjet gyártmányú légibombák a harmincas évek végén elterjedtnek számítottak [[Európa|Európában]], mind a [[Csehszlovákia|csehszlovák]], mind a [[Román Légierő|román légierő]] rendelkezett ilyenekkel, illetve a [[spanyol polgárháború]]ban a köztársasági oldal részére a Szovjetunió jelentős mennyiségben szállított légi fegyverzetet – amelyet [[Francisco Franco]] tábornok erőinek győzelme után zsákmányanyagként értékesítettek. A támadást tehát más országból érkezett, de szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végrehajthatták. Ennek ugyan ellentmond az, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a gép jelentős átépítése lett volna szükséges.

Szovjet provokációt feltételezve, az indíték sem tisztázott. A Szovjetunió a harmincas évek végétől enyhülési politikát folytatott [[Magyarország]] irányában, hogy a németekhez való túlzott közeledést megakadályozza. Bebörtönzött [[Kommunizmus|kommunista]] vezetők (köztük [[Rákosi Mátyás]]) moszkvai emigrációba kiengedéséért cserébe, 1940-ben sor került a cári orosz seregek által zsákmányolt mintegy negyven darab [[1848]]-as honvédzászló visszaadására, amelyet a Horthy-rendszer jelentős gesztusként értékelt.

A Szovjetunió [[Barbarossa hadművelet|elleni német támadás]] másnapján (június 23-án, a kassai bombázás előtt 3 nappal) [[Vjacseszlav Mihajlovics Molotov|Molotov]] szovjet külügyi [[népbiztos]] tájékoztatta a fejleményekről a moszkvai magyar követet és közölte vele, hogy: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben”. Az erről szóló tájékoztatás Horthy szerint Bárdossynál elakadt, és nem jutott el hozzá, habár Bárdossy a népbíróság előtti, saját állítása szerint tájékoztatta róla a kormányzót.<ref>{{Opcit|n=Romsics Ignác|o=24}}</ref> A német villámháborús stratégiával meglepett Szovjetuniónak az [[1941]]. [[június 26.|június 26-ára]] már teljes egészében kialakult súlyos hadihelyzetben nyilvánvalóan nem volt érdeke, hogy egy további – mégoly csekély katonai erőt képviselő – országgal is hadban álljon.<ref name="Romsics26">{{Opcit|n=Romsics Ignác|o=26}}</ref> Kivéve persze, ha a Szovjetunió is eleve támadóháborúra lett volna felkészülve, és területi igényeinek érvényesítésében ellenére lett volna, ha Magyarország ismét (mint Lengyelország esetében) semleges marad.