„Kassa bombázása” változatai közötti eltérés

Visszavontam az első változtatást (szerk: BigFringeFan), ami a(z) 23456546 változatot (szerk: Nyiffi) követte
(→‎Áldozatok: csonk-szakasz sablon)
(Visszavontam az első változtatást (szerk: BigFringeFan), ami a(z) 23456546 változatot (szerk: Nyiffi) követte)
 
A bombázás idején aktív volt a légi forgalom Magyarország felett, a megfigyelők német, román, szovjet és ismeretlen gépeket jelentettek, amelyek közül több berepült a magyar légtérbe, míg mások a határról visszafordultak.<ref name="Szakály52" /> A támadás után több más szovjet gépet is jelentettek a magyar légtérben, közülük hármat 29-én [[Csap (település)|Csapnál]] le is lőttek.<ref name="Szakály56" /> A bombázás napján, 12.10-kor [[Rahó]]nál repülőgépről géppuskatámadás ért egy gyorsvonatot. A támadás eltérő források szerint egy,<ref name="Romsics25">Romsics Ingác: Magyarország hadba lép In: BBC History, III. évfolyam 4. szám, ISSN 2062-5200, 25. old.</ref> két vagy három embert ölt meg, három súlyos és hat könnyebb sebesülést okozott. A gépeket ekkor a jól látható felségjelek alapján szovjetként azonosították.<ref name="Szakály56">{{Opcit|n=Szakály Sándor|c=Kassa bombázása és a hadba lépés (Rubicon)|o=56}}</ref>
 
13 órakor a [[Heringes]] község szélén települt magyar légvédelmi figyelőpont észlelt egy három nagyméretű, gyors kétmotoros [[bombázó]]<nowiki/>gépbőlbombázógépből álló köteléket, de típusukat kézi távcsövön át nem tudták felismerni – a gépeken csak a magyarokéhoz hasonló sárga festésű szárny- és törzsjelzéseket figyeltek meg. Az esetről riasztást sem tudtak leadni, mivel tábori telefonvonaluk esőzés miatt beázott, elnémult. A bombázókötelék kis magasságban egyenesen átrepült Kassa városa felett, és 13.08-kor teljes bombaterhét ledobva, éles bal fordulóval távozott. A várost védő gépágyúk a támadás teljes váratlansága miatt csak néhány lövést tudtak leadni, a gépeken találatot nem figyeltek meg, az egyik bombázó azonban – feltehetően műszaki probléma miatt – rendszertelenül szórta le terhét, az egyik bomba egy szomszédos falu ([[Enyicke]]) szélén csapódott be.
 
Kassára összesen 29 db (+1 Enyickére) légibomba hullott, amelyek a 100&nbsp;kg-os méretkategóriába tartoztak. Találat érte többek között a Postapalotát, a tüzérlaktanyát és néhány környékbeli házat.<ref name="Romsics25" /> A támadás a városban 32 halottat követelt, az áldozatok között 6 postás és 9 katona is volt, a súlyos sebesültek számát 60 főre, a könnyebbekét 220 főre teszik a források, pengőmilliós anyagi kár keletkezett. A 30 db légibomba közül kettő nem robbant fel. Mindkettő szovjet típusú, 105&nbsp;kg-os, [[légcsavar]] biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbomba volt.<ref name="Szakály52">{{Opcit|n=Szakály Sándor|c=Kassa bombázása és a hadba lépés (Rubicon)|o=52}}</ref> A légvédelmi parancsnokság 13.45-kor jelentette a bombázást a vezérkarnak. Annak hírnaplójába dátum nélküli kiegészítésként került be, hogy „utólag beérkezett jelentés szerint a támadó gépek sárgára festett orosz gépek voltak.”<ref name="Romsics25" />
 
A [[Kárpátok]] felett két magyar [[vadászrepülőgép]] megkísérelte elfogni a távozó köteléket, azonban a bombázók ekkor felgyorsítottak és a felhőrétegbe emelkedtek, ahová a lassú, kétfedelű, nyitott kabinos [[CR.42 Falco|Fiat CR-42]] típusú magyar vadászgépek nem tudták követni őket. A legkisebb megközelítési távolság mintegy 1000 méter volt, a bombázók típusát ekkor sem sikerült azonosítani. A magyar légvédelem ezután több alkalommal nyitott tüzet az üldözésre rendelt vadászgépekre, azok sárga jelzései miatt. A szemtanúk sem tudták pontosan azonosítani a támadókat, csupán azok sárga jelzéseit. Csirke Jenő főhadnagy szerint német [[Ju 52]]-esekre hasonlítottak, Krudy Ádám százados pedig olasz [[Savoia-Marchetti SM.82|Savoia]] nehézbombázókhoz hasonló gépeket vélt látni bennük.<ref name="Szakály52" />
 
=== Áldozatok ===
* Pócsi József továbbszolgáló szakaszvezető (1914, [[Sajóörös]]) 21. gyalogezred
* Tengely Ferenc címzetes őrvezető (1917, [[Arló]]) 21. gyalogezred I. zászlóalj
* Vígh Pál<ref>A katonák és a postások között is felsorolt Vígh Pál feltehetően ugyanaz a személy.</ref> tartalékos hadnagy (1911, [[Budapest]]) VIII. híradó zászlóalj
 
Pócsi Józsefet, Tengely Ferencet és Borisz Sándort posztumusz [[Magyar Vitézségi Érem|Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel]] tüntették ki.<ref>Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1941. szeptember 6. (1941/40. szám) 515.o.</ref>
A hadüzenet utólag közzétett indoklásában a [[Bárdossy László|Bárdossy-kormány]] tényként állította, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre. Ennek bizonyítékaként bemutatták azt a két, fel nem robbant, 105&nbsp;kg tömegű szovjet légibombát, amelyeket a bombázás után a helyszínen találtak a tűzszerészek.
 
A szándékos szovjet támadás elméletével kapcsolatban 1945 óta számos kétség merült fel. A szovjet gyártmányú légibombák a harmincas évek végén elterjedtnek számítottak [[Európa|Európában]], mind a [[Csehszlovákia|csehszlovák]], mind a [[Román Légierő|román légierő]] rendelkezett ilyenekkel, illetve a [[spanyol polgárháború]]ban a köztársasági oldal részére a Szovjetunió jelentős mennyiségben szállított légi fegyverzetet – amelyet [[Francisco Franco]] tábornok erőinek győzelme után zsákmányanyagként értékesítettek. A támadást tehát más országból érkezett, de szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végrehajthatták. Ennek ugyan ellentmond az, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a gép jelentős átépítése lett volna szükséges.
 
Szovjet provokációt feltételezve, az indíték sem tisztázott. A Szovjetunió a harmincas évek végétől enyhülési politikát folytatott [[Magyarország]] irányában, hogy a németekhez való túlzott közeledést megakadályozza. Bebörtönzött [[Kommunizmus|kommunista]] vezetők (köztük [[Rákosi Mátyás]]) moszkvai emigrációba kiengedéséért cserébe, 1940-ben sor került a cári orosz seregek által zsákmányolt mintegy negyven darab [[1848]]-as honvédzászló visszaadására, amelyet a Horthy-rendszer jelentős gesztusként értékelt.
 
A Szovjetunió [[Barbarossa hadművelet|elleni német támadás]] másnapján (június 23-án, a kassai bombázás előtt 3 nappal) [[Vjacseszlav Mihajlovics Molotov|Molotov]] szovjet külügyi [[népbiztos]] tájékoztatta a fejleményekről a moszkvai magyar követet és közölte vele, hogy: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben”. Az erről szóló tájékoztatás Horthy szerint Bárdossynál elakadt, és nem jutott el hozzá, habár Bárdossy a népbíróság előtti, saját állítása szerint tájékoztatta róla a kormányzót.<ref>{{Opcit|n=Romsics Ignác|o=24}}</ref> A német villámháborús stratégiával meglepett Szovjetuniónak az [[1941]]. [[június 26.|június 26-ára]] már teljes egészében kialakult súlyos hadihelyzetben nyilvánvalóan nem volt érdeke, hogy egy további – mégoly csekély katonai erőt képviselő – országgal is hadban álljon.<ref name="Romsics26">{{Opcit|n=Romsics Ignác|o=26}}</ref> Kivéve persze, ha a Szovjetunió is eleve támadóháborúra lett volna felkészülve, és területi igényeinek érvényesítésében ellenére lett volna, ha Magyarország ismét (mint Lengyelország esetében) semleges marad.
 
A szovjet provokáció elméletét gyengíti az arra adott szovjet reakció, ugyanis a moszkvai Tájékoztató Iroda által június 27-én közzétett kommüniké tagadta, hogy szovjet gépek hajtották volna végre a támadást. Aznap délben ugyanezt mondta Saronov szovjet budapesti nagykövet is, aki még nem hagyta el az országot a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után.<ref name="Romsics26" />