„Perszepoliszi parti” változatai közötti eltérés

 

== Előzmények ==

Mohammad sah apja [[Reza Pahlavi iráni sah|Reza Pahlavi]] [[1921]]-ben került hatalomra [[Perzsia|Perzsiában]] és négy évvel később megfosztotta a [[Kádzsárok|Kádzsár-dinasztiát]] trónjától. Pahlavi [[Kemal Atatürk]] mintájára köztársaságot akart Perzsiában, de a belső vezetői körök ódzkodtak attól, hogy az atatürki radikális reformokat az ő országuk is átvegye, ezért rávették Pahlavit, hogy sahhá kiálthassák ki. Sokan még így sem szívlelték Pahlavit, lévén alacsony sorból származott.

 

 

Az amerikai támogatásnak köszönhetően megszűnt a brit konzorcium az iráni olajkitermelésben és a [[Szovjetunió|szovjet]] terjeszkedés kivédésére Irán belépett a [[bagdadi paktum]]ba.

Mohammad apja útján járva folytatta Iráni nyugati mintára történő felzárkóztatását és bár az [[1960-as évek]]től jelentős enyhülés következett be, de a diktatórikus eszközök továbbra is megmaradtak és nem került sor semmiféle demokratizálódásra. A gazdasági fejlesztések aránytalanul mentek végbe: a városok sokkal jobb és gyorsabb ütemben fejlődtek, míg a vidéki területek továbbra is elmaradottak voltak és lejjebb csúsztak a lejtőn. Bár a sah az [[1962]]-ben indult ún. [[fehér forradalom]] keretében földosztást is hirdetett, ám kevés és igencsak rossz minőségű föld került kiosztásra. A földosztás nem érintette a világi nagybirtokosokat, sokkal inkább az egyházat, amely még jobban szembekerült Mohammad Reza Pahlavi rendszerével. Ráadásul az egyháztól kisajátított földek zöme nem is közemberekhez, hanem a sahhoz lojális előkelőkhöz jutott.<ref>[https://ujkor.hu/content/reza-pahlavi-magyarorszagi-latogatasa-1978-ban Reza Pahlavi magyarországi látogatása 1978-ban (ujkor.hu)]</ref>

 

 

== Előkészületek az ünnepségre ==

A party ötlete [[Michael Stewart]] brit külügyminiszter [[1969]]-es iráni látogatásakor vetődött fel, aki a perszepoliszi romvárost külön megcsodálta és elmondta iráni kollégájának, hogy az ókori Perzsa Birodalom létét és dicsőségét három nagy embernek köszönheti: Kürosz, az alapító, Xerxész, a megújító és Dáriusz, az őrző. Stewart hozzátette továbbá, hogy úgy véli Pahlavi sahban e három tulajdonság egyesül. Ez felkeltette a sah érdeklődését és elhatározta a nagy ünnepség megtartását. Az [[1960-as évek]] elején már született javaslat Iránon belül állami rendezvények megtartására a romvárosban, de mindez csak terv maradt az évtized végéig.<ref>[https://zoroastrians.net/2009/03/28/2500-years-of-iranian-monarchy-celebrations-in-persepolis-1971/ 2500 YEARS OF IRANIAN MONARCHY CELEBRATIONS IN PERSEPOLIS 1971 (zoroastrians.net)]</ref>

 

 

A perszepoliszi partyért felelős bizottság, amely közvetlenül Farah sahnénak tartozott jelentéssel, kilenc emberből állt: Asszadollah Alam udvari miniszter, Hormoz Karib protokollfőnök, Mehrdad Pahlbod kulturálisügyi miniszter, Nematolláh Nasziri tábornok, a SZÁVÁK vezetője, Amir Motaki igazságügyi miniszterhelyettes, Dr. Mehdi Busseri, a Maison d'Iran igazgatója, Reza Kotbi az Iráni Nemzeti Rádió és Televízió elnöke, Sojaheddin Saffa kulturális ügyekért felelős miniszterhelyettes és Abdolreza Anszari. A bizottság hetente egyszer ült össze megtanácskozni a részleteket és kéthetente jelentéseket küldött Farahnak a Niavaran palotába.<ref>[https://zoroastrians.net/2009/03/28/2500-years-of-iranian-monarchy-celebrations-in-persepolis-1971/ 2500 YEARS OF IRANIAN MONARCHY CELEBRATIONS IN PERSEPOLIS 1971 (zoroastrians.net)]</ref>

A szervezőbizottság egyik része [[Siráz]]ban, a másik Perszepoliszban székelt ottani hotelekben, amiket az idegenforgalmi tanács jelölt ki a számukra. A romváros vidéke szegény, lepusztult környék volt, fejletlen infrastruktúrával (rosszminőségű, kátyús utakkal). A perszepoliszi romváros, amit száraz, kopár sivatag vesz körbe, nehezen megközelíthető volt. A szervezőbizottság rögvest felmérte, hogy súlyos hátrányokkal állnak szemben. A külügyminisztérium a felvázolt nehézségek ellenére tovább sürgette a szervezést, hangsúlyozva a rendezvény ''„nemzetiszintű”'' fontosságát, mert szerintük Irán nemzetközi hírneve forog kockán. A partyval a sah debütáltatni akarta Iránt, mint egy modern, az ősi perzsa nemzetből gyökerező államot, amit [[2000]]-re a világ 6. legfejlettebb államává szándékozott tenni. Észrevehetők még a sah személyes ambíciói is, hisz mindig is szerette volna felülmúlni apját, mindenben többet és jobbat akart nyújtani. Több korábbi és későbbi megnyilatkozásában is kijelentette, hogy határozottan kíván cselekedni és nem hagy beleszólást senkinek. Úgy érezte történelmi feladatot teljesít. Magabiztosságának mozgatórugója az iráni kőolajkészlet volt, amiről úgy vélte, hogy kimeríthetetlen pénzforrást jelent, s az így fenntartott hadsereg megőrzi a számára biztonságos militarista államot.

 

 

Az ihletet [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc francia]] és [[VIII. Henrik angol király]] [[1520]]-as, egyébként politikai szempontból kudarcba fulladt [[ardres]]-i találkozója adta, ahol a két ország előkelőségei szintén pompás sátrakban vendégeskedtek, az eseményt pedig lovagi tornák, vadászatok, lakomák, különféle játékok és vásárok tarkították.

A Jansen cég ötven sátrat gyártott le, amelyek felértek egy luxuslakással. A sátrak textíliája perzsa volt és hagyományos mintákat követett, de akadt benne [[Olaszország|olasz]] drapéria és függöny is.<ref>[https://zoroastrians.net/2009/03/28/2500-years-of-iranian-monarchy-celebrations-in-persepolis-1971/ 2500 YEARS OF IRANIAN MONARCHY CELEBRATIONS IN PERSEPOLIS 1971 (zoroastrians.net)]</ref> A legnagyobb sátor volt a bankettsátor, ahol közös vacsorára várták a vendégeket.

 

A sátrak mindegyike extrakényelmes és valószínűtlen berendezéssel bírt: elsőosztályú, méregdrága bútorokkal, fürdővel, előszobával, hálószobával, konyhával, légkondicionálással, illemhellyel, nemesfémdíszítésekkel, egyedi és különleges berendezési tárgyakkal, mint pl. Havilland-csészékkel és különleges kristálypoharakkal.<ref>[https://zoroastrians.net/2009/03/28/2500-years-of-iranian-monarchy-celebrations-in-persepolis-1971/ 2500 YEARS OF IRANIAN MONARCHY CELEBRATIONS IN PERSEPOLIS 1971 (zoroastrians.net)]</ref> Telefon, tévé és rádió egyformán be volt vezetve a sátrakba, amelyeken keresztül a vendég egymás közt és saját országukkal érintkezhettek, foghatták saját és más országok csatornáit.

A sátorváros szinte egy önálló település benyomását keltette, ahol a szálláshelyeken túl volt külön kórház, élelmiszerellátó részleg (ahonnan külön is rendelhettek maguknak a vendégek), adminisztráció, mosoda, könyvtár, sőt akár filmekkel is szolgáltak igény szerint. A szórakozásra volt golfpálya, sőt az egyes vendégek számára még fodrászat is, amiben két párizsi mesterfodrász dolgozott. A sátorváros éléskamráját őrizték a lehető legnagyobb szigorral és a legalaposabb ellenőrzés mellett. Minden sátorhoz tartozott kiszolgálószemélyzet (cselédek), akik akárcsak odahaza a királyi palotákban, vagy a hoteleknél bármikor készen álltak a vendégek szolgálatára.

 

 

A ruhákat a Lanvin divatcég gyártotta az ünnepségre. A vendégek helyszínre történő szállítására 250 db piros színű Mercedes-Benz 600 típusú (ráadásul golyóálló!) limuzint vásároltak. Az étkészlet Limoges porcelánból, az asztalterítők és szalvéták Porthault textíliából készültek.

A szervezéseknél a sah és felesége is jelen voltak, akik Párizsba elutaztak, hogy megszemléljék, illetve eligazítsák a külföldi cégek munkáit. Az aprólékos és igen nagyméretű munkák miatt a közelgő party hamar a világ figyelmének középpontjába került. A francia híradók már hónapokkal korábban közvetíteni kezdtek az építési munkálatokról. Akkoriban a [[BBC]] a világ legnagyobb ünnepélyének nevezte a készülő perszepoliszi partyt, a sátorvárost pedig ''királyi falu'' (Royal village) névvel illette. Az uralkodó családon így még inkább nagy volt a nyomás, szervezőik tehát a lehető legjobban ügyeltek minden egyes apró részlete, hogy a party a legparányibb eleme is tökéletesnek hasson.