„John Fitzgerald Kennedy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Polgári jogi mozgalmak: jav |
a →Polgári jogi mozgalmak: jav |
||
468. sor:
Bonyolította a polgári jogi mozgalmakról alkotott képet, hogy az elnök és főügyész öccse gyanították, hogy King tiszteletes aktív kapcsolatot ápol kommunistákkal és a két mozgalom összefügghet. Kingnek kapcsolata volt két ismert kommunistával, Jack O'Dellel és Stanley Levinsonnal, olyannyira, hogy King szervezetében a [[Southern Christian Leadership Conference]] (SCLC – Déli Keresztény Vezetői konferencia) mindketten funkciót láttak el. Kennedy polgári jogi szakértőjén, Harris Wolfordon keresztül nyomást gyakorolt Kingre, hogy szakítson a két kommunistával, ám az csak O'Dell esetében hajlott az engedelmességre, Levinson esetében nem.<ref>{{cite web|url=https://kinginstitute.stanford.edu/encyclopedia/kennedy-robert-francis|title=Kennedy, Robert Francis|author=|language=angol|publisher=Stanford University|accessdate=2021-08-27}}</ref>
1963 ellentmondásosan kezdődött. Miközben Kennedy azt mondta Kinngel kapcsolatos gondolatait összefoglalva, „ha hosszú harcba bocsátkozunk a témában a Kongresszusban, az szűk keresztmetszetet teremt minden más törvény számára és nem születik majd egy törvény sem”,<ref>{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=467|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> öccse Robert és tanácsadója Ted Sorensen arra sarkallta az elnököt, hogy kezdeményezzen még többet a törvényhozási fronton.<ref>{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=515|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> A nyári események aztán áttörést hoztak. [[George Wallace]], [[Alabama]] állam kormányzója [[1963]]. [[június 11.|június 11]]-én elállta az [[Alabamai Egyetem]] bejáratát, hogy megakadályozzon két afro-amerikai diákot Vivien Malonet és James Hoodot a
Két hónap múltán, [[1963]]. [[augusztus 28.|augusztus 28]]-án újabb jelentős esemény történt. Egy több mint százezer fős menet gyülekezett [[Washington D.C.]]-ben. A March on Washington for Jobs and Freedom (Menet Washingtonba a munkáért és a szabadságért) néven említett megmozdulásban főként afro-amerikaiak vettek részt.<ref>{{cite web|url=https://www.history.com/topics/black-history/march-on-washington|title=March on Washington|author=|language=angol|publisher=Hstory Channel|accessdate=2021-08-30}}</ref> Kennedy tartva attól, hogy az eseménynek negatív hatása lesz a polgári jogi törvények kongresszusi folyamataira, elutasította a meghívást, hogy beszédet mondjon. Ugyanakkor nyilvánosságra hozott néhány részletet arról, hogy a kormánya (főként az Igazságügy Minisztériumon keresztül) hogyan támogatja többféleképpen is több százezer dollárral magát a Menetet, vagy az azt szervező NAACP-t, vagy a Martin Luther King-féle SCLC-t.<ref name="Reeves580584">{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=580-584|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> A demonstráció békés jellegére nagyon ügyeltek a szervezők. A beszédeket – bár mondanivalójuk gyújtó hangulatú volt – gondosan szerkesztették (amelyben az elnök is részt vett), de megegyeztek benne, hogy az időpontját szerdára időzítik és az egész demonstráció délután 4 órára véget kell érjen. A kormányzat ezernyi rendfenntartó katonát vezényelt ki a kilengések megelőzésére. Kennedy King beszédét tévén követte végig és lelkesedett annak mondanivalójáért. A menetet később a „kézben tartott tiltakozás diadalaként” minősítették, amelyet jól jelzett, hogy egyetlen letartóztatásra sem került sor a menettel kapcsolatban. A Menetet követően a szervezők meghívást kaptak a [[Fehér Ház]]ba és az elnökkel közös fotók készültek. Kennedy is úgy érezte, hogy az esemény számára is személyes győzelem volt és támogatást adott a polgári jogi törvény vitájához a Kongresszusban.<ref name="Reeves580584"/>
|