„John Fitzgerald Kennedy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
468. sor:
Bonyolította a polgári jogi mozgalmakról alkotott képet, hogy az elnök és főügyész öccse gyanították, hogy King tiszteletes aktív kapcsolatot ápol kommunistákkal és a két mozgalom összefügghet. Kingnek kapcsolata volt két ismert kommunistával, Jack O'Dellel és Stanley Levinsonnal, olyannyira, hogy King szervezetében a [[Southern Christian Leadership Conference]] (SCLC – Déli Keresztény Vezetői konferencia) mindketten funkciót láttak el. Kennedy polgári jogi szakértőjén, Harris Wolfordon keresztül nyomást gyakorolt Kingre, hogy szakítson a két kommunistával, ám az csak O'Dell esetében hajlott az engedelmességre, Levinson esetében nem.<ref>{{cite web|url=https://kinginstitute.stanford.edu/encyclopedia/kennedy-robert-francis|title=Kennedy, Robert Francis|author=|language=angol|publisher=Stanford University|accessdate=2021-08-27}}</ref>
 
1963 ellentmondásosan kezdődött. Miközben Kennedy azt mondta Kinngel kapcsolatos gondolatait összefoglalva, „ha hosszú harcba bocsátkozunk a témában a Kongresszusban, az szűk keresztmetszetet teremt minden más törvény számára és nem születik majd egy törvény sem”,<ref>{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=467|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> öccse Robert és tanácsadója Ted Sorensen arra sarkallta az elnököt, hogy kezdeményezzen még többet a törvényhozási fronton.<ref>{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=515|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> A nyári események aztán áttörést hoztak. [[George Wallace]], [[Alabama]] állam kormányzója [[1963]]. [[június 11.|június 11]]-én elállta az [[Alabamai Egyetem]] bejáratát, hogy megakadályozzon két afro-amerikai diákot Vivien Malonet és James Hoodot a bejutásbabejutásban és csak akkor sikerült elmozdítani az ajtóból, amikor Nicholas Katzenbach helyettes főügyész, hátában az alabamai [[Az Amerikai Egyesült Államok hadereje#Nemzeti Gárda|nemzeti gárdával]] félre nem állította. Kennedy aznap este tévébeszédet tartott és felolvasta híressé lett [[Riport az amerikai népnek a polgári jogokról]] dokumentumát.<ref>{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=521-523|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref><ref>{{cite web|url=https://www.americanrhetoric.com/speeches/jfkcivilrights.htm|title=Civil Rights Address|author=John F. Kennedy|language=angol|publisher=American Rhetoric|accessdate=2021-08-30}}</ref> A tévé és rádió által közvetített beszéddel elindította a polgári jogokról szóló törvénykezési folyamatot. Végül ez a lépés bizonyult forradalminak az ügyben. Ugyan a beszéd másnapján egy ezzel összefüggő ügyben Carl Albert képviselő egy törvényhozási kudarcról tájékoztatta az elnököt, mivel egy két éves törvénykezési folyamat végén a déli államok konzervatív demokrata és republikánus képviselői leszavaztak egy szegénység ellenes javaslatot (amelyet Kennedy úgy fogadott: ''„Igen, és nézzük csak meg, mi történt az előrelépésről szóló beszéd másnapján a Házban...de persze akkor is el kellett mondanom azt a beszédet és örülök, hogy megtettem”'')<ref>{{cite book|last=Cohen|first=Andrew|title=Two Days in June: John F. Kennedy and the 48 Hours That Changed History|origyear=2014|publisher=Toronto: McClelland & Stewart|pages=357|isbn= 978-0-7710-2389-7|url=https://books.google.hu/books?id=jtIpDAAAQBAJ&redir_esc=y}}</ref>, a közvélekedést képviselő New York Times megdicsérte az elnököt.<ref>{{cite book|last=Goduti Jr.|first=Philip A.|title=Robert F. Kennedy and the Shaping of Civil Rights, 1960–1964 |origyear=2012|publisher=Jefferson, NC: McFarland|pages=206|isbn=978-0-7864-4943-9|url=}}</ref> Az elnöki kezdeményezés végül – már halála után – az 1964-es Polgári jogi törvényben öltött testet. Megfejelve az eseményeket, Wallace akciójának estéjén egy másik tragikus esemény is történt a polgári jogi küzdelmekkel összefüggésben: meggyilkolták Medgar Everst, az NAACP (National Association for Advancement of Coloured People – Nemzeti Szövetség a Szinesbőű Emberek Fejlődésséegyik vezetőjét mississippi-i otthonában.<ref>{{cite book|last=Schlesinger|first=Arthur M.|title=A Thousand Days: John F. Kennedy in the White House|origyear=2002|publisher=Boston: Houghton Mifflin|pages=966|isbn= 978-0-618-21927-8|url=https://books.google.hu/books?id=uFhNxX5lrNEC&dq=A+Thousand+Days&redir_esc=y}}</ref>
 
Két hónap múltán, [[1963]]. [[augusztus 28.|augusztus 28]]-án újabb jelentős esemény történt. Egy több mint százezer fős menet gyülekezett [[Washington D.C.]]-ben. A March on Washington for Jobs and Freedom (Menet Washingtonba a munkáért és a szabadságért) néven említett megmozdulásban főként afro-amerikaiak vettek részt.<ref>{{cite web|url=https://www.history.com/topics/black-history/march-on-washington|title=March on Washington|author=|language=angol|publisher=Hstory Channel|accessdate=2021-08-30}}</ref> Kennedy tartva attól, hogy az eseménynek negatív hatása lesz a polgári jogi törvények kongresszusi folyamataira, elutasította a meghívást, hogy beszédet mondjon. Ugyanakkor nyilvánosságra hozott néhány részletet arról, hogy a kormánya (főként az Igazságügy Minisztériumon keresztül) hogyan támogatja többféleképpen is több százezer dollárral magát a Menetet, vagy az azt szervező NAACP-t, vagy a Martin Luther King-féle SCLC-t.<ref name="Reeves580584">{{cite book|last=Reeves|first=Richard|title= President Kennedy: Profile of Power|origyear=1993|publisher=New York: Simon & Schuster|pages=580-584|isbn= 978-0-671-64879-4|url=https://archive.org/details/presidentkennedy00reev_0}}</ref> A demonstráció békés jellegére nagyon ügyeltek a szervezők. A beszédeket – bár mondanivalójuk gyújtó hangulatú volt – gondosan szerkesztették (amelyben az elnök is részt vett), de megegyeztek benne, hogy az időpontját szerdára időzítik és az egész demonstráció délután 4 órára véget kell érjen. A kormányzat ezernyi rendfenntartó katonát vezényelt ki a kilengések megelőzésére. Kennedy King beszédét tévén követte végig és lelkesedett annak mondanivalójáért. A menetet később a „kézben tartott tiltakozás diadalaként” minősítették, amelyet jól jelzett, hogy egyetlen letartóztatásra sem került sor a menettel kapcsolatban. A Menetet követően a szervezők meghívást kaptak a [[Fehér Ház]]ba és az elnökkel közös fotók készültek. Kennedy is úgy érezte, hogy az esemény számára is személyes győzelem volt és támogatást adott a polgári jogi törvény vitájához a Kongresszusban.<ref name="Reeves580584"/>