„Tiziano Vecellio” változatai közötti eltérés

Születési éve hivatalosan [[1477]], ahogy ezt egy [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp királynak]] írt levelében említette, de néhány művészettörténész ezt valószínűtlennek tartja, mivel ha ez igaz, 99 évesen halt volna meg. Jómódú paraszt szülei testvérével együtt kilenc-tízéves korában Velencébe küldték a [[Dolomitok]] déli lejtőjén épült falujukból nagybátyjukhoz, hogy [[mozaik]]rakó mesterséget tanuljon. Tiziano [[Sebastiano Zuccati]] mozaikkészítőnél, majd [[Gentile Bellini]]nél, a legnevesebb velencei művészcsalád egyik tagjánál tanult, később átkerült [[Giovanni Bellini|Giovannihoz]], az előbbi fivéréhez, majd [[Giorgione da Castelfranco|Giorgione]] műhelyébe szegődött, ahol hamarosan mesterével egyenrangú tekintéllyé vált.

 

 

Életrajzírói szerint jó modorú, vonzó férfi és jó társalgó volt. ''„Tiziano mindig egészséges volt és oly boldog, mint kevés mester az ő szakmájában: az ég csupa szerencsét és áldást adott neki. Velencei házában látni lehetett minden fejedelmet, tudóst és kiváló személyt, aki ez idő tájt a városba jött vagy itt élt; mert ő nemcsak a művészetben volt nagyszerű, hanem szeretetreméltó, jó modorú, szelíd erkölcsű és viselkedésű ember is volt”'' — dicsérte őt 1568-ban megjelent életrajzában [[Giorgio Vasari]].

Festői módszere a [[barokk]]ban vált majd hogy nem általánossá: sötét, vörösesbarna lapra fokozatosan hordta fel az egyre világosabb színek rétegeit. Az európai festészetben valószínűleg ő az első olyan mester, akinek ecsetkezelésén és színeinek változásán jól végigkövethető életútja. Fiatalon a gyorsan elérhető, nem kevéssé meglepő hatásokra törekedett; idősebb korában színezése végre egységes és ragyogó lett, de már nem oly üde, mint élete első kétharmadában. Utolsó éveiben látása megromlott, de a festést nem hagyta abba; ez korszaka már átvezet a [[manierizmus (művészet)|manierizmusba]].

 

 

Velencébe visszatérte után első két nagyszabású munkája az ''Égi és földi szerelem'' (1512–1516) és a ''Mária mennybevétele'' (oltárkép, 1518, ferencesek temploma). Ez utóbbi hozta meg számára a hírnevet, ettől vált a város művészetének megfellebbezhetetlen tekintélyévé.

1531-ben fejezte be a [[Dózsepalota (Velence)|Dózsepalota]] számára vászonra festett nagy, dekoratív falképét, mely a [[Márk evangélista|szent Márk]] által a szent Szűz kegyelmébe ajánlott [[Andrea Gritti|Gritti dózsét]] ábrázolta. Ez és a palota nagy terme számára festett híres, nagy Háború (1537) 1577-ben elégett, tehát csak másolatokból ismerjük őket.

 

 

== Fontosabb művei ==