„Kollektivizálás Magyarországon” változatai közötti eltérés

Magyarországon a '''kollektvizálás''' a [[második világháború]] után -– szovjet mintára -– több hullámban folyt le; a nagybirtokrendszer felszámolását és a mezőgazdasági termelésnek mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, (a közbeszédben TSz-ek illetve TSZCS-k), illetve államit tulajdnú gazdálkodó szervezetek, [[állami gazdaság]]ok keretében való újjászervezését célozta.

A '''kollektivizálás''' eredeti értelmében a közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erőszakos felszámolását és területükből mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezet) kialakítását jelenti. A kollektivizálás az egész országra kiterjedően 1948 után indult meg. Adminisztratív, kényszerítő eszközökkel ( adminisztratív módszerek) vették rá a parasztokat arra, hogy adják be a földjüket a szövetkezetbe. A kollektivizálás 1948 - 19611948–1961 között a két nagyobb szakaszban zajlott le, amelynek során az ország területének 93%-a került [[állami tulajdon|állami]] vagy [[szövetkezeti tulajdon]]ba. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig; ekkor az 1967. évi IV. törvény értelmében szövetkezeti tulajdonba került. A kollektivizálás és az irreálisan magas [[közteher|közterhek]] nyomása miatt a parasztság tömegesen menekült el a mezőgazdaságból: kb. 300 ezren hagyták el hagyományos életkereteiket, és más területen kerestek megélhetést. Ennek következtében csak 1953-ban mintegy 1 millió hold [[termőföld]] maradt parlagon.<ref>http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/kislexis.htm </ref>

A tsz-ek dolgozói kezdetben a saját földjüket a tsz közös tulajdonába beadó, a tsz-be belépett személyek voltak.