„Isten hozta, őrnagy úr!” változatai közötti eltérés

a
Este a család elégedetten ül az udvarbeli kispadon. Szokása szerint Tót nyújtózkodik egy nagyot és kéjesen és jó hangosan felnyög. Az őrnagy haragosan kijön. Tótnak le kell mondania a szokásáról, ezzel újabb engedményt téve.
 
Éjjel megszólal a nappali szobában a falióra kakukkja. Az őrnagy kirohan a szobájából, megállítja az órát, majd azt képzelve, hogy ellenség hatolt be, pisztolyával lő. Azután, mivel álmatlan, nem fekszik vissza, és a család vele marad. Az őrnagy azt javasolja Tótnak, hogy sakkozzanak, kártyázzanak vagy dominózzanak, de Tót egyik játékot sem ismeri. Az őrnagy felhívja a figyelmét a tétlenség veszélyes voltára. Példaként elmondja, hogy katonái lelki egyensúlyát úgy állítja helyre, hogy levágatja, majd visszavarratja velük a gombjaikat. Ágika úgy biztosítja az őrnagyot arról, hogy ők nem tétlenek, hogy elmondja, ő és az anyja dobozokat szoktak készíteni egy gyár számára. Rögtön meg is mutatja, hogyan csinálják. Az őrnagynak tetszik az ötlet, hozzá is fog ő is, amint mondja, dobozolni, elégedetten dúdolgatva közben. Tót elbóbiskol egy széken ülve. Az őrnagy őt is hívja dobozolni, de Tót húzódzkodik, azt vetve fel, hogy mit szólnának a faluban, ha megtudnák, hogy ő ilyesmivel foglalkozik. Az őrnagy felrója neki, hogy lenézi ezt a tevékenységet, és azzal fenyegetőzik, hogy másnap elmegy. Tót újból enged, de nem nagyon sikerülnek a dobozai. Ráadásul a családot elfogja a fáradtság, az őrnaggyal ellentétben. Tót el-elbóbiskol, és egyszer hangosan ásít, mire az őrnagy azonnal hozzáfog holmijai csomagolásához. A nők megkérik, hogy ne haragudjon, és az őrnagy kérdésére, hogy mit szeretne csinálni, Tót azt mondja, hogy még dobozolna. Csak virradatkor hagyják abba a munkát.
 
Aznap a postára [[távirat]] érkezik Gyula elestének hírével, és ugyanakkor egy levelezőlap tőle. Gyuri apus úgy dönt, hogy csak az utóbbi érvényes, és boldogan elviszi Tótéknak.