„II. Vilmos német császár” változatai közötti eltérés

 

=== Külpolitikája ===

[[1896]]-ban a német külügyminiszter javaslatára Vilmos táviratban gratulált [[Paul Kruger]]nek a [[Transvaal Köztársaság]] elnökének, a brit csapatok elleni győzelemhez. Ezzel sikerült kivívnia a britek haragját. Az 1897-es és az 1900-as német [[Vízi közlekedés|tengerészeti]] törvények meghozatala pedig riadalmat keltett. A császár méltatlankodva tagadta, hogy [[Németország]] célja a [[Brit Birodalom]] tengeri dominanciájának kihívása lett volna. Azonban bizonyítható, hogy az általa [[1897]]-ben tengerészeti miniszternek kinevezett [[Alfred von Tirpitz]] [[tengernagy]]nak valóban ez volt a szándéka. [[1904]]-ben a [[Brit Birodalom]] rendezte vitáját [[Franciaország]]gal. [[1905]]-ben Vilmos [[Bernhard von Bülow]] tanácsára [[Tanger]]ba utazott és német segítséget ígért [[Marokkó]]nak függetlensége megtartásához. Ezzel megkérdőjelezte a franciák marokkói pozícióját. Az [[1906]]-os [[Algecirasi konferencia|algecirasi konferencián]] pedig be akarta bizonyítani a franciáknak a britekkel való szövetség értéktelenségét. A konferencia azonban csalódást jelentett, mivel a németek kénytelenek voltak elismerni a franciák marokkói dominanciáját.<ref name="Életrajz 10">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/644086/William-II|title=Encyclopædia Britannica:William II (emperor of Germany)/Emperor of Germany » Foreign policies|language=angol|accessdate=2008-10-24}}</ref>