Wikipédia

„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-52-2” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
*feridiák (vitalap | szerkesztései)
36 194 szerkesztés
Új oldal, tartalma: „{{Kezdőlapkép|Violin VL100.png|méret=175px|szöveg=A standard modern hegedű<br>elöl- és oldalnézetben}} {{Kezdőlapkép|YehudiMenuhinStageDoorCanteen.jpg|méret=175px|szöveg=Yehudi Menuhin<br>hegedűvel}} „''Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő''” – vallotta a világhírű h…”
 
ajánló cseréje, lásd vitalap
1. sor:
{{Kezdőlapkép|ViolinMeister VL100des Registrum Gregorii 001.pngjpg|méret=175px|szöveg=A standardRegistrum Gregorii II. modernOttó hegedű<br>elöl-császárt ésábrázoló oldalnézetbenminiatúrája}}
'''Ottó-kori művészetnek''' nevezik a [[Német-római Birodalom]] területén a [[10. század]] közepétől a [[11. század]] első harmadáig tartó időszakban készült műalkotások együttesét. Ebben az időben a [[Liudolf-ház|Szász-ház]] tagjai adták a birodalom császárait. Uralkodásuk idejében jelentős művészi tevékenység folyt, amelyet az uralkodók az udvar szűk körén belül maguk is támogattak. A műalkotások jellegét elsősorban a [[Karoling művészet|karoling]] örökség határozta meg, és ehhez járultak a [[II. Ottó német-római császár|II. Ottó]] [[Császár (rang)|császár]] [[Theophanu]] hercegnővel kötött házassága utáni bizánci hatások. A 11. században az olyan központokra, mint [[Regensburg]], [[Köln]], [[Milánó]] és [[Szent Willibrord|Echternach]], hatottak a bizánci művészet stílusjegyei, mégis az alkotások túlnyomó többsége Karoling-kori és késő antik modellek újraértelmezésével készült.
{{Kezdőlapkép|YehudiMenuhinStageDoorCanteen.jpg|méret=175px|szöveg=[[Yehudi Menuhin]]<br>[[hegedű]]vel}}
„''Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő''” – vallotta a világhírű hegedűművész, [[Yehudi Menuhin]].
 
Az egyházi építészetben a [[Bazilika|bazilikális]] szerkezetet alkalmazták, az épületeket [[Kripta|kriptákkal]], [[Kórus (építészet)|kórusokkal]] és tornyokkal egészítették ki. A templomok nyugati oldalán többszintes épületrészt, úgynevezett [[westwerk]]et építettek. Újításnak számítottak a falakon kialakított párkányok és karzatok. A császári hatalom keletebbre került súlypontja és a [[Szláv népek|szláv]] területek felé irányuló terjeszkedésük eredménye a hasonló épülettípusok elterjedése az egykori [[Frank Birodalom]] határain túl is. A kor monumentális festészetéből alig lehet ismerni valamit. A mára elpusztult alkotásokról csak azoknak a forrásoknak az utalásai alapján lehet képet alkotni, amelyek falfelületeket díszítő festményciklusokról szólnak. A szobrászat terén vezető szerepet játszott a [[hildesheim]]i műhely, ahol [[Bernward von Hildesheim|Bernward]] [[püspök]] kezdeményezésére újraindult a bronzöntés. A monumentális szobrokról is csak a leírások utalásaiból és néhány vitatott datálású szórványos emlék alapján lehet tudni.
A '''[[hegedű]]''' a [[vonós hangszerek]] hegedűcsaládjának legmagasabbra hangolt és legkisebb tagja négy, [[kvint]] távolságra hangolt [[húr]]ral. A csoport tagja még a mélyhegedű (közismert nevén [[brácsa]]), a [[cselló]] (más néven gordonka) és a [[nagybőgő]] (gordon). Legmélyebb húrja tehát a hegedűn megszólaltatható legmélyebb hang a kis G, ezt követi az egyvonalas D-, egyvonalas A- és a kétvonalas E-húr. A hegedűkottákat általában [[zenei kulcsok|violinkulcsban]] (más néven G-kulcs) írják.
 
Az első Ottó-kori kéziratok bizonyíthatóan a karoling-korból származó kódexek másolatai voltak. A könyvfestészet fejlődésének kiváltója a szükségessé vált vallási reform volt, és az újjászervezett kolostori központoknak liturgikus könyvekre volt szükségük. A karoling kortól eltérően, amikor a fő cél a szövegében hibátlan teljes [[Biblia|Bibliák]] elkészítése volt, az Ottó-korban inkább díszes liturgikus könyvek előállítására helyezték a hangsúlyt. Mivel ezek az evangéliumokon alapultak, így a leggyakrabban előforduló kéziratok a díszesen kialakított evangeliáriumok voltak.
Lehet, hogy „hegedű” szavunk a „hej” (hejgetős) indulatszóból származik; ebben a formában csak a [[16. század|16]]-[[17. század]]tól használják, addig a „hegedűs” szó leginkább énekmondót jelentett. [[Erdély]]ben a hegedűt ''mozsika'' vagy ''muzsika,'' a [[csángók]]nál pedig ''cinige'' néven ismerték. [[olasz nyelv|Olasz]] neve, a ''violino'' tulajdonképpen „kis violát” (azaz brácsácskát) jelent. Ez az eredeti ''viola con tre corde senza tasti'' ([[érintő (hangszerrész)|érintő]] nélküli háromhúros viola) rövidítése, és [[1540]] körül kezdett elterjedni. [[1523]] táján jelent meg a [[francia nyelv]]ben a ''vyollon'' megnevezés. A ''Geige'' név [[német nyelv|német]] eredetű.
<!--
 
A megnövekedett igények az egyik legösszetettebb építési szakértelmet igénylő hangszerré tették. A gondos készítés és a fejlett játéktechnika a többi húros hangszerét meghaladó virtuozitást, széles skálán változó dinamikájú előadást tesz lehetővé. A vonósok közül talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a leggyakoribb és legkeresettebb hangszer.<!--
--><noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2015|2021-52-2]]</noinclude>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Sablon:Kezdőlap_kiemelt_cikkei/2021-52-2”