„Tai Kan-Va Dzsiten” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Porribot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Kapcsolódó szócikkek: Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB
2. sor:
{{magyaros|japán}}
 
A '''Tai Kan-Va Dzsiten''' (大漢和辞典?, "A nagy japán szótár") egy japán [[kandzsi]] szótár amit Tecudzsi Morohasi állított össze. Különösen figyelemre méltó a szótár mérete és részletessége, Morosi szótára több mint 50.000 karaktert és 530.000 összetett szót tartalmaz. Haruho Sihare szerint : "Ez az a szótár, amely magába foglalja az összes kínai írásjelet és azáltal ez a világ legnagyobb szótárává teszi."
 
==Történelme==
 
Tecudzsi Morohasi akkor kapta az első inspirációját a szótár megírásához amikor elutazott 1917-ben Kínába, kínait tanulni. Amikor próbálta keresni a szavakat a lehető legnagyobb ekkori kínai szótárakban akadályba ütközött, a Káisí Dzsidíán-ban fellelhetőek voltak a kandzsik, mondatszerkezeteket viszont nem voltak benne, a Phüjonfuban (诶问腹板) voltak mondat szerkezetek viszont nem volt hozzá magyarázat, a Dzsoungua Da Dzidiant pedig csak akkor publikálták. Morohasi önéletrajzában olvashatjuk hogy ’a"a tanulásra szánt idejének a háromnegyedét azzal töltötte, hogy a jelek és mondat szerkezetek jelentését kereste." Úgy érezte ez az időpocsékolás elkerülhető lenne, ha létezne egy olyan szótár amely tartalmazná a jeleket és ahhoz tartozó különféle meghatározásokat. Amikor visszatért japánba már több mint 20 jegyzetfüzete tele volt írva kínai szavakkal és magyarázatokkal.
 
1925-ben Ippei Szuzuki a Tájsukán kiadó elnöke megkérte Morohasit szerkesszen egy eddig még soha nem látott méretű kandzsi szótárt. Annak érdekében hogy kinyomtathassa ezt az óriási könyvet, rengeteg ritka karaktert kellett létrehozni, mert ilyen nem létezett. Az első kötet 1943-ban jelent meg, azonban az 1945-ös tokiói bombázás elpusztította a különleges nyomlemezeket és betűtípusokat. A háború után Morosasi és szerkesztő társai rekonstruálták a szótárt a bizonyítékok alapján. Mivel nagy hiány volt a szakképzett kézművesekből, Suzuki meggyőzte Mokicsi Isit, hogy újra szerkesszék a szűkséges betűtípusokat. Az kötetelső kiadás 1955-ben, a végleges pedig 1960-ban jelent meg. Morohasi elnyerte az „Order of the Chrysanthemum” nevű díjat 1957-ben, hozzájárulásaként a [[sinológia|sinológiához]] és lexikológiához.
 
==Az első kiadás==