|
#ÁTIRÁNYÍTÁS [[RMS Lusitania]]{{Hasonló}}
{{Hajó infobox
| név = RMS Lusitania
| kép = RMS Lusitania coming into port, possibly in New York, 1907-13-crop.jpg
| hajótípus = utasszállító
| üzemeltető = [[Cunard Line|Cunard Steamship Lines]]
| illetőségi kikötő = [[Fájl:Flag_of_the_United_Kingdom.svg|24px]] [[Liverpool]], [[Egyesült Királyság]]
| útvonal = [[Liverpool]] - [[New York]]
| építő = A [[skócia]]i [[clydebank]]i [[John Brown and Company|John Brown]] vállalat
| építés kezdete =
| vízrebocsátás = [[1904]]. [[június 16.]]
| szolgálatba állítás = [[1906]]. [[június 7.]]
| sorsa = [[1915]]. [[május 7.|május 7-én]] megtorpedózta és elsüllyesztette az U-20 német [[tengeralattjáró]]
| vízkiszorítás = névleges 31550 grt, tényleges 44.060 t
| hossz = 239,87 m
| szélesség = 25,87 m
| merülés = 10,2 m szerkesztési vízkiszorításnál
| hajtómű = 4 db Parsons [[gőzturbina]], 4 db hajócsavar, 68000 LE
| sebesség = névleges 24 [[csomó (mértékegység)|csomó]] 44,4 km/h max. tartós 25,65 csomó(47,5 km/h)
}}
Az '''RMS Lusitania''' a [[Egyesült Királyság|brit]] [[Cunard Line|Cunard Steamship Lines]] hajózási vállalat óceánjárója volt, amelyet [[1915]]. [[május 7.|május 7-én]] Írország közelében elsüllyesztett a német haditengerészet egy tengeralattjárója 1201 utas halálát okozva.
== A hajó leírása ==
A tervezésénél teljes mértékben figyelembe vették az [[Admiralitás]] követelményeit. A [[skócia]]i [[clydebank]]i [[John Brown and Company|John Brown]] vállalat építette és [[1906]]-ban bocsátották vízre, testvérhajójával az ''[[RMS Mauretania (1906)|RMS Mauretaniával]]'' együtt. A hajó utasszállításon kívül postahajó is volt, innen az [[RMS]] rövidítés. Erre az állami támogatás elnyerése végett volt szükség, mert így nagyobb haszonnal lehetett üzemeltetni. A nyereségesség érdekében a hajót a lehetséges legkeskenyebbre (kisebb ellenállás) kellett építeni, annak azért pedig, hogy a szállítókapacitása is elégséges legyen, a hajó nagyon magas volt.
Az Admiralitás előírása volt, hogy a hajó 12 db 6"-os (152 mm) löveggel legyen felfegyverezhető. Ha az ágyúkat felszerelték volna a gyártásnál beépített lövegtalpakra, akkor a hajónak nagyobb tűzereje lett volna, mint a korabeli cirkálóknak. Arra nincs bizonyíték, hogy a lövegeket valaha is fölszerelték volna. Az előzetes modellkísérletek eredménye az lett, hogy a borulékonyság miatt az eredeti méretekhez képest kb. 2 m-rel meg kellett szélesíteni, de még így sem tartozott a stabil hajók közé. Korabeli becenevét (Tengeri agár) nagy karcsúságának köszönhette, tulajdonképpen ez okozta gyors vesztét. A cél olyan hajók építése volt, melyek háború esetén mint segédcirkálók versenyre kelhettek a korabeli gyors [[Németország|német]] óceánjárókkal, amelyeket szintén föl lehetett használni segédcirkálóként. A ''Lusitania'' négy alkalommal nyerte el a leggyorsabbnak járó [[Kék Szalag]]ot, először [[1907]]-ben, ami jó reklám volt. A Mauretania ugyanezen szempontok szerint épült.
== Pályafutása ==
[[Fájl:RMS Luisitania.jpg|bélyeg|A ''Lusitania'' vontatóhajók kíséretében]]
A ''Lusitania'' [[1907]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] indult első útjára [[Liverpool]]ból James Watt, a [[Cunard Line]] kapitánya irányítása alatt. Szeptember 13-án érkezett New Yorkba. Ebben az időben a Lusitania volt a legnagyobb szolgálatban álló óceánjáró és az is maradt, amíg novemberben útjára indult testvérhajója, a ''[[RMS Mauretania (1906)|Mauretania]]''. Nyolcéves szolgálata alatt a Lusitania 202-szer tette meg a Liverpool-New York utat.
[[1907]]-ben elhódította a keleti irányú átkelésért járó [[Kék Szalag]]ot a német [[Norddeutscher Lloyd]] társaság [[SS Kaiser Wilhelm II]] nevű hajójától, véget vetve a német hajók tízéves dominanciájának az [[Atlanti-óceán]]on. Nyugati irányban (az uralkodó széliránnyal szemben) haladva a Lusitania 23,99 [[A sebesség mértékegységei|csomós]] (44,4 km/h), kelet felé haladva 23,61 csomós (43,7 km/h) átlagsebességet ért el.
Miután a Mauretania is színre lépett, e két hajó versengett a Kék Szalagért. A Lusitania legnagyobb átlagsebessége 25,85 csomó (47,9 km/h) volt a nyugati irányban, 1909-ben. Ugyanezen év szeptemberében a Mauretania végleg megfosztotta a Kék Szalagtól.
== Elsüllyesztése ==
A hajót 1915. május 7-én – hat nappal azután, hogy elhagyta [[New York]]ot, amikor már látták Dél-[[Írország]] partjait – megtorpedózta és elsüllyesztette az U-20 német [[tengeralattjáró]], miközben 202. alkalommal szelte át az Atlanti-óceánt. Csak 774 utast sikerült kimenteni, 1201-en odavesztek (köztük három milliomos üzletember, és három kémgyanúval letartóztatott potyautas a fogdában).
A [[torpedó]] a hajó orr-részét találta el, és nem sokkal az első robbanás után történt még egy: ezt egy felrobbanó katán okozta. A hajó élesen jobbra dőlt, miközben a hajóorr elkezdett merülni. A bal oldali mentőcsónakokat lehetetlen volt leereszteni, ezért minden utas a jobb oldalon próbált csónakba szállni. De mivel a hajó egyre vészesebben dőlt jobbra, a tat pedig kezdett kiemelkedni a vízből, a csónakok eltávolodtak a fedélzettől, így nehézkessé vált a megközelítésük. A legtöbb csónak elvesztette egyensúlyát, és vagy leszakadt, vagy még a leeresztésük előtt beleborította utasait a vízbe, majd levált a csörlőről és a vízben kapálózó emberekre zuhant. Az óriási káoszban hatalmas volt a pánik, emberek taposták halálra egymást, volt, aki ki sem jutott a hajótörzsből, de olyan is akadt, aki egyszerűen csak beugrott a tengerbe, és elúszott a legközelebbi mentőcsónakig. A Lusitania rendkívül gyorsan, mindössze 18 perc alatt süllyedt el, sok ember fel sem foghatta ennyi idő alatt a helyzet súlyát. Másnap az ír tengerpartot több száz emberi tetem borította: a reggeli dagály mosta őket a partra. Ők voltak a Lusitania áldozatai. A hajó gyors elsüllyedését elősegítette, hogy eleve felfegyverezhető segédcirkálónak szánták, ezért a kazánházak mellett hosszanti széntárolókkal épült, hogy a szén is védje a kazánokat. Ennek következtében a hajó féloldalas terhelést kapott, a nagyméretű sérülések miatt már nem volt idő a másik oldalt is elárasztani. A [[RMS Titanic|Titanicot]] nem ilyen elvek szerint építették, hanem keresztirányú válaszfalakkal, ezért lassabban süllyedt el és nem borult oldalra.
Általános tévhit, hogy a Lusitania elsüllyesztése volt az ürügy az [[Amerikai Egyesült Államok]] világháborúba való belépésére, hiszen az majdnem két évvel később, 1917. [[április 6.|április 6-án]] történt, miután a britek megfejtették az ún. [[Első világháború#A Zimmermann-távirat és következményei|Zimmermann táviratot]], melyből kiderült, hogy a német kormány rá akarja venni Mexikót az USA megtámadására, nehogy utóbbi beavatkozzon az európai hadszíntéren.
=== Az incidens utóélete ===
[[Fájl:Lusitania warning.jpg|bélyeg|A német figyelmeztetés a Lusitanián való utazás veszélyeiről]]
A németek a hajó elsüllyesztése után arra hivatkoztak, hogy felfegyverzett kereskedelmi hajóként a ''Lusitania'' nem tarthatott igényt polgári elbánásra. A hajó utasait előzetesen, fizetett újsághirdetésekben figyelmeztették. A brit kormány hevesen tagadta, de az utóbb nyilvánosságra került teljes rakományjegyzékből világosan kiderült, hogy a ''Lusitania'' hadi dugárut szállított (lőgyapotot és töltényeket például), a New York-i vámhivatalnak benyújtott előzetes listán pedig „sajt” és „vaj” szerepelt nagy mennyiségben, holott a hajónak nem volt hűtőháza, tehát romlandó árut nem szállíthatott.
=== Szakértői vélemények ===
A szakirodalom ma nagyjából egységes abban a kérdésben, hogy a brit kormány a ''Lusitaniát'' hadianyag-csempészésre használta egy baráti állam (Amerikai Egyesült Államok) területéről. A hajó pusztulásával kapcsolatban viszont nem egységes az álláspont. A második torpedó teóriáját a német tengeralattjáró hajónaplója cáfolja: csak egyet lőttek ki. A hajón bekövetkező utórobbanásért tehát valami belül volt felelős, a hajótestben. Innentől a vélemények megoszlanak: a hosszanti tartályokban tárolt szén után maradt szénpor gyulladt be egyesek szerint, mások szerint nyilvánvalóan a hajóorrban tárolt különféle rejtélyes hadianyagok, hiszen majd mindegyik robbanásveszélyes volt. A robbanás, ami a hajót hullámsírjába temette, az orrban következett be, ennek a második robbanásnak tudható be az is, hogy 18 perccel a torpedó becsapódása után a Lusitania elmerült. A veszteség így természetesen sokkal nagyobb volt, mintha kellő ideje marad a személyzetnek a mentésre, ráadásul a hajót a parttól alig 20 tengeri mérföldnyire (kb. 37 km) érte a találat. A hajóroncs 91 méter mélyen van, de a brit haditengerészet nem járult hozzá a vizsgálatához 2012-ig, amikor a National Geographic kamerái kíséretében egy kutatócsoport merült le hozzá. Bejutva a hajótestbe bizonyítást nyert, hogy az lőszert és más hadianyagokat szállított. Kísérletekkel azt is megállapították, hogy a második robbanást nagy valószínűséggel kazánrobbanás okozta.<ref>[https://ng.hu/kultura/2015/05/07/lusitania-100/ Lusitania 100]. Ng.hu. 2015 máj. 7.</ref>
A mentőcsónakok száma 22 volt, ám az ''[[RMS Titanic]]'' tragédiáját követően a csónakok számát megduplázták, azonban a negyedórás süllyedés alatt a csónakok nagy része fel- vagy kiborult. A 44 mentőcsónakból mindössze 6-8 csónakot eresztettek le sikeresen.
Colin Simpson könyve, ''„A Lusitania elsüllyesztése”'' komoly vihart kavart, és ugyan a szénporrobbanás teória hívei máig támadják a második robbanással kapcsolatos kijelentéseit, ma már nem akad komoly szakértő, aki azt is tagadná, hogy a hajó robbanásveszélyes rakománnyal volt megrakva, tehát a társaság és a brit kormány veszélyeztette az utasok életét, amikor kereskedelmi hajót hadi célokra használt fel.
<gallery widths="150" heights="150" perrow="4" caption="Az RMS Lusitania első útján 1907. szeptember 13-án New Yorkba érkezik">
Fájl:Lusitania arriving in New York.jpg
Fájl:Lusitania arriving in New York 2.jpg
Fájl:Lusitania arriving in New York 3.jpg
Fájl:Lusitania arriving in New York 4.jpg
Fájl:Lusitania arriving in New York 5.jpg
Fájl:Torpedoed Lusitania.jpg|A torpedótalálat
Fájl:RMS Lusitania while sinking .jpg|A süllyedő Lusitania
</gallery>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=5751 Múlt-kor.hu cikke: Merülés a Lusitania roncsához]
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=9698 Múlt-kor.hu cikke: 90 éve süllyesztették el a Lusitaniát]
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=21229 Múlt-kor.hu cikke: Robbanóanyagokat keresnek a Lusitanián]
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=22826 Múlt-kor.hu cikke: Mégis szállíthatott fegyvereket a Lusitania]
* [http://techstory.blog.hu/2014/01/25/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania Techstory-blog cikke: Legkedvesebb hajóim - Az RMS Lusitania (1907) 1. rész][http://techstory.blog.hu/2014/02/01/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania_1907_2_resz 2. rész][http://techstory.blog.hu/2014/02/10/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania_1907_3_resz 3. rész][http://techstory.blog.hu/2014/02/14/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania_1907_4_resz 4. rész][http://techstory.blog.hu/2014/03/02/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania_1907_5_resz 5. rész][https://index.hu/index2?utm_source=fejlec_index&utm_medium=text&utm_campaign=fejlec#bloghu/techstory/2014/03/18/legkedvesebb_hajoim_az_rms_lusitania_1907_6_resz 6. rész]
== További információk ==
* [[Colin Simpson]]: ''A Lusitania elsüllyesztése'', ford. [[Rubin Péter]], [[Budapest]], [[Európa]], 1979 – {{ISBN|963-07-1556-2}}; második kiadása: Budapest, Árkádia, 1986 – {{ISBN|963-307-056-2}}.
*[[Erik Larson (író)|Erik Larson]]: ''A Lusitania titkai'', ford. [[Ipacs Tibor]], [[Szeged]], [[Maxim Könyvkiadó Kft.]], 2016 – {{ISBN|978-963-261-769-5}}
*[[Max Allan Collins]]: ''The Lusitania Murders'', Berkley; First Printing edition, 2002 – (angol nyelven) {{ISBN|978-0425186886}}
{{Cunard Line}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Első világháború|-}}
[[Kategória:Utasszállító hajók]]
[[Kategória:Hajótörést szenvedett vagy elsüllyesztett hajók]]
[[Kategória:Németország az első világháborúban]]
[[Kategória:Nagy-Britannia az első világháborúban]]
[[Kategória:Tengeri hadviselés az első világháborúban]]
| 