„Fúvóka (hangszerrész)” változatai közötti eltérés

 

A '''fúvóka''' a [[fúvós hangszer]]nek az a része, amely a zenész ajkaival érintkezik, ahol a hangszer levegőpótlása történik, illetve ahol létrejön az a rezgésfolyamat, amely végül a megszólaló zenei hangban ölt testet. A fúvóka a különböző fúvós hangszerek jellemző része, melynek alapján megkülönböztethetjük, családokba sorolhatjuk e hangszereket.

[[Kép:Flute Head.JPG|right|thumb|200px|[[Fuvola]] fejrésze, fúvókája]]

Az [[ajaksípos hangszerek]] fúvókája a legősibb, legegyszerűbb hangkeltő szerkezet, a legegyszerűbb estben nem egyéb, mint egy cső pereme (pl. [[pánsíp]], [[tilinkó]]), vagy a hangszertest végén különlegesen kialakított nyílás (pl. [[fuvola]]), melyre a zenész ajkaival levegősugarat irányít, és így létrejönnek azok a légörvények, peremhangok, melyek cső- vagy üregrezonátor segítségével zenei hangot eredményeznek. A csőrös fuvolák (pl. [[furulya]]) esetében ezt az irányított légáramot a fúvókába épített légcsatorna hozza létre. Az orgona ajaksípjai is ehhez hasonló elv alapján működnek.

[[Tölcséres fúvókájú hangszerek]] esetén a fúvókának egy tölcsér- (pl. [[Kürt (hangszer)|kürt]]) vagy csészeformájú (pl. [[trombita]]) ürege van, ehhez illeszkednek a hangszerjátékos ajkai, melyek rezgése képezi az ilyen hangszerek elsődleges hangforrását, ez gerjeszti a hangszer csőrezonátorának sajátrezgéseit. A legegyszerűbb esetben a fúvóka szerepét a hangszer végén lévő nyílás önmagában is betöltheti (pl. [[didgeridoo]]), a hangkeltés sajátos módja alapján ilyenkor is tölcséres fúvókájú hangszerről beszélünk.

{{-}}

Az orgona nyelvsípjai és a [[szabad nyelvsípos hangszerek]] esetén a levegő nyomáskülönbsége egy általában fémből készült nyelvsípot hoz rezgésbe. A fémnyelv kis csillapítása és viszonylag nagy tömege révén önmaga is egyfajta rezonátorként sajátrezgést végez, külön hozzá csatolt üreg- vagy csőrezonátor nélkül is képes [[zenei hang]]ot kiadni.