„Mihail Illarionovics Kutuzov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎A napóleoni háborúk idején: Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása
42. sor:
 
{{Bővebben|Tarutyinói csata}}
A franciák nem találtak elegendő élelmet, mozgásukat pedig az orosz rajtaütések mellett a [[partizán]]ok tevékenysége is nehezítette, így a visszavonulás fejveszett menekülésbe torkollt. Ehhez hozzájárult a korán jött, kemény fagy is. Kutuzov több, kisebb-nagyobb ütközetben mért vereséget a hátráló franciákra, ám döntő összecsapást továbbra sem vállalt. [[Louis Nicolas Davout|Davout]] és [[Michel Ney|Ney]] egyesült hadait is legyőzte [[Szmolenszk]] mellett, ezért megkapta a szmolenszki herceg címet. A franciákat [[Kalisz (település)|KalischKalischig]]ig (Kalisz) üldözte, és onnan kiáltványt intézett egész Európához ([[1813]]. [[március 25.]]), hogy üzenjenek Napóleonnak irtóháborút. Sikereiért megkapta a [[Szent György-rend (orosz)|Szent György-rend]] első fokozatát.
 
Az Oroszországra támadó francia hadseregből decemberre csak kb. 20–{{formatnum: 40000}} ember tudott hazavergődni. Napóleon ekkor már – katonáit hátrahagyva – Párizs felé tartott. 1813 elején Kutuzov folytatta a franciák üldözését Lengyel- és Poroszországban, eközben érte a halál [[1813]]. [[április 28.|április 28-án]] [[Bunzlau]]nál (ma [[Boleslawiec]], [[Lengyelország]]).
 
Koporsóját másfél hónapon át vitték Szentpétervárra, de a város előtt öt [[verszta|versztával]] a nép kifogta a lovakat, és a koporsót vállukon vitték a [[Kazanyi Székesegyházszékesegyház (Szentpétervár)|Kazanyi székesegyházba]]ba, ahol ünnepélyesen eltemették.
 
== Emlékezete ==