„Zenedráma” változatai közötti eltérés

 

Wagner műveiben a korábban már [[Claudio Monteverdi|Monteverdi]] és [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]] által is megfogalmazott drámai esztétikai elsőbbséget hangsúlyozta a zene fölött és így jutott el az {{vhorgony|összművészet}} ''(Gesamtkunstwerk)'' fogalmáig, mely tulajdonképpen - bár nem azonos azzal sem ő, sem a művei<ref>Ignácz Ádám: 'Hogyan győzzük le a Napot?'; egy futurista operáról (425-440. oldal; ''Magyar Zene'' zenetudományi folyóirat, 46. évfolyam 4. szám) - 2008</ref> - sok esetben az ő zenedrámáit jelöli. A fogalmat először ''Művészet és forradalom'' című [[1849]]-es esszéjében használta először. A ''Gesamtkunstwerk'' fogalma, amelynek bevezetése heves vitákat váltott ki, a maga tekintetében duplán értelmezhető. Lehet semmitmondó, abban az esetben ha csak annyit mond, hogy a zenés drámában a költői szöveg és a színpadi cselekmény nem jelmezes koncert puszta ürügye, hanem a zenével együtt és azzal kölcsönhatásban a dráma szerves része. De lehet fellengzős is, amennyiben annyit jelent, hogy az egymástól elszigetelt részművészetek addigi története csupán hanyatlásuk története és a költészet, zene és festészet kiteljesedését és voltaképpeni jelentését csak a zenedráma alkotóelemeként, az antik tragédia restaurációjaként felfogott szintézisben érheti el.<ref group=m>Wagner fellengzős fogalomalkotása az 1840-es évek szellemének lenyomatát hordozza: a [[Vormärz]] [[hegelianizmus|hegeliánusai]] nagyvonalú történetfilozófiai építményeik kidolgozásakor nem sokat törődtek a tapasztalati, történelmi valósággal. Wagner állításával, hogy a zenedráma mind a [[William Shakespeare|Shakespeare]]-drámát, mind a [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]]-szimfóniát ''megváltja'' és ''megszüntetve őrzi meg'', történetfilozófiai igazságot akart kimondani; evvel nem zárta ki, hogy a történelmi valóságban, az [[empirizmus]] alacsonyabb szintjén továbbra is szülessenek irodalmi drámák és szimfóniák. Tétele úgy értelmezhető, mint [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] nevezetes szava a ''művészet végéről''; ez nem műalkotások létét vagy nemlétét állítja, hanem a ''világszellemnek'' a művészetben való jelenlétére vagy hiányára vonatkozik.</ref><ref>Deathridge-Dahlhaus, p.100-102</ref>