„Szojuz TM–27” változatai közötti eltérés

 
Tervezte a ([[orosz nyelv|oroszul]]: Головное контрукторское бюро – ГКБ). Gyártotta a ([[orosz nyelv|oroszul]]: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette az Orosz Űrügynökség.
 
[[1998]]. [[január 29.|január 29-én]] a [[bajkonuri űrrepülőtér]] indítóállomásról egy [[Szojuz hordozórakéta|Szojuz–U]] juttatta [[Föld]] körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege {{szám|7150}} kilogramm, teljes hossza {{szám|6.98}} méter, maximális átmérője {{szám|2.72}} méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra tervezték szolgálatát. [[Január 29.|Január 29-én]] az űrállomást automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkoltcsatlakozott az űrállomás [[Kvant]] moduljához.
 
A fő hangsúly a francia kutatási program segítésén volt. Az űrhajósok öt űrsétán (kutatás, szerelés) javították meg a ''Szpektr'' modul napelemtábláit, és felszerelték az új VDU tájoló rendszert. Az űrhajósok fogadták a [[Progressz űrhajó|teherűrhajókat]] (M–38, M–39), melyek anyagot szállítottak az életfeltételekhez, javításhoz, szereléshez, eszközök cseréjéhez. A keletkezett hulladékot folyamatosan bepakolták a teherűrhajókba. Muszabajev, Budarin és az [[STS–89]]-cel érkező amerikai Andy Thomas a Mir 25. személyzete. Eyharts 1998. [[február 19.|február 19-én]] tért vissza a [[Szojuz TM–26]]-tal.