„XV. Lajos francia király” változatai közötti eltérés

| képméret =

| képaláírás =

| titulusai =

| állam =

| születési hely = [[Versailles]]

| halálozási dátum = 1774. május 14. {{életkor-holt|1710|02|15|1774|05|14}}

| temetés dátuma =

| nyughelye = [[Saint-Denis-székesegyház]]

}}

 

 

== Élete ==

=== Ifjúkora ===

[[Fájl:Blason France moderne.svg|100px|balra]]

 

Édesapja, [[Lajos francia királyi herceg (1682–1712)|Lajos királyi herceg]] (1682–1712), Burgundia hercege ''(Louis de France, duc de Bourgogne),'' szintén elsőszülött, a következő trónörökös ''(Petit Dauphin)'' volt, akinek ő a harmadik fia volt. Édesanyja a [[Savoyai-ház]]ból származó [[Mária Adelheid savoyai hercegnő]] (1685–1712) volt, [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai herceg]] leánya. Lajos herceg születése után az [[Anjou]] hercege ''(duc d’Anjou)'' címet kapta, amelyet nagybátyja, [[V. Fülöp spanyol király]] is viselt születésétől. Ez politikai jelzése volt annak, hogy a Bourbonok soha nem mondanak le az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] által is követelt spanyol trónról.

XV. Lajosnak fiatal kora ellenére részt kellett venni minden hivatalos fogadáson, és alá kellett vetnie magát az udvari szokásoknak. [[1717]]-től kivették nevelőnője, „Maman Ventadour” gondozásából és új nevelőket rendeltek mellé Villeroy hercege és [[André Hercule de Fleury]], Fréjus püspöke személyében. Ők már matematikára, asztrológiára, térképészetre, rajzra, latin nyelvre oktatták, és vadászati ismereteket is tanult.

 

 

{{XV. Lajos háborúi}}

[[Fájl:Coat of Arms of France & Navarre.svg|left|70px]]

XV. Lajost [[1722]]. [[október 25.|október 25-én]] koronázták királlyá a [[reims]]i [[székesegyház|katedrálisban]], 13 évesen. Nagykorúságát a párizsi ''Parlement'' (azaz bíróság) [[1723]]. [[február 15.|február 15-én]] jelentette be, ugyanezen a napon lemondott régensi megbízatásáról Lajos szeretett nagybátyja, [[Fülöp orléans-i herceg (1674–1723)|Fülöp, Orléans hercege]]. A király felkérésére Fülöp herceg főminiszterként az ország második legfontosabb embere maradt haláláig, [[1723]] decemberéig. A király ekkor [[Louis IV de Bourbon|Lajost, Bourbon hercegét]] nevezte ki új főminiszterévé.

 

 

A francia udvar új menyasszonyt kezdett keresni a király részére. A választás (jobb híján) [[Leszczyńska Mária francia királyné|Maria Leszczyńskára]], a trónját vesztett [[Lengyelország uralkodóinak listája|lengyel király]], [[I. Szaniszló lengyel király|I. Szaniszló]] ''(Stanisław Leszczyński)'' leányára esett. A lengyel kapcsolatnak annyi előnye is volt, hogy nem kellett választani az egymásra is féltékeny nagyobb európai uralkodóházak közül. Ezenkívül nem volt korábban vérségi kapcsolat a két dinasztia között; ezért ettől a házasságtól a francia királyi család vérfrissítését is várták. Az esküvőre [[Fontainebleau]]-ban, [[1725]]. [[szeptember 5.|szeptember 5-én]] került sor. A 15 éves ifjú férj és 22 éves felesége boldognak látszott, és a házasságot az esküvőt követő éjjelen el is hálták. 1727–37 között 11 gyermekük született, közülük egy holtan.

Bourbon herceg főminiszterségét a protestánsok üldözése ([[1726]]), pénzügyi manipulációk, új adók bevezetése (ötvened, [[1725]]), magas gabonaárak, valamint a [[Spanyolország|Spanyol Királyság]] és a [[Német-római Birodalom]] elleni háborús előkészületek jellemezték. Mindez a főminisztert rendkívül népszerűtlenné tette. Ugyanakkor a ''livre'' értékét stabilizálta 1726-ban.

 

 

A király 1726-ban, 16 éves korában – házassága után megerősödött egészséggel és önbizalommal – menesztette Bourbon hercegét és helyette régi tanárát, [[André-Hercule de Fleury]] (immár) bíborost nevezte ki főminiszterré, aki haláláig, 1743-ig irányította az országot a király mellett.

Fokozatosan bekapcsolódott Franciaország az [[osztrák örökösödési háború]] küzdelmeibe is.

 

 

 

A király népszerűségének csökkenéséhez a vele és más szeretőivel folytatott viszony mellett az [[aacheni béke]] engedményei (Franciaország lemondott a háború során megszerzett [[Osztrák Németalföld]] területéről) is hozzájárultak. Nem növelték népszerűségét egyéb intézkedései sem (huszad, 1749). A felvilágosodás eszméinek terjedése, a parlamentek királyi tekintélyt aláásó politikai agitációi és manipulációi, különböző rémhírek terjedése is rontott a helyzeten. Mindezek is szerepet játszhattak abban, hogy akirály ellen 1757-ben egy labilis idegzetű férfi (Damiens) merényletet hajtott végre, melyben azonban csak megsebesítenie sikerült a királyt.

1756-ban megtörtént a diplomáciai forradalom: Franciaország régi ellenségével, Ausztriával fogott össze, hogy elkerülje a diplomáciai elszigetelődést. {{refhely|Hahner 2006|369-370}}

 

 

Az elnevezés arra utal, hogy ekkor [[Étienne François de Stainville]], Choiseul hercege lett a kormány vezető személyisége, államminiszter, külügy- és hadügyminiszter.

 

 

Folytatódott a hadsereg és a hadiflotta fejlesztése, melynek eredményeként kisebb, hatékonyabb ágyúkkal szerelték fel a tüzérséget és a korszak végén 66 [[sorhajó]], 35 [[fregatt]] és 21 [[korvett]] állt a flotta rendelkezésére.

== Galéria ==

<gallery class="center">

</gallery>

 

== Irodalom ==

 

 

== További információk ==