„Károli Gáspár Református Egyetem” változatai közötti eltérés

Az intézet igazgatója, lelke és gazdája [[Török Pál (püspök)|Török Pál]] pesti lelkész volt, akinek kiváló szervező-képességére a megalapítás után is nagy szüksége volt a fiatal iskolának. Jónevű tanárok vonzották a hallgatókat, évről-évre újabb tanszékeket állítottak fel, erősödött a theologiai akadémia hírneve, nőtt hallgatóinak száma, de egyre hangsúlyosabbá vált a helyhiány. Kezdetben az egyházközség termeiben folyt az oktatás, sőt a professzorok saját lakásukban is tartottak előadásokat. 1863-ban épült fel az a két emeletes épület a Kálvin téri templom mellett, amely 1912-ig adott otthont a theologiának. A kezdeti célkitűzéseket röviden így fogalmazták meg: <blockquote>„''olyan magasabb intézetté kell növekednie, amelyben előadják az összes theologiai tudományokat egész terjedelmükben, s pótolhassa némileg a külföldi egyetemeket azon ifjak részére, akik nem kereshetik fel azokat.”''</blockquote>A XX. sz. elején a Kálvin-téri helyiségek szűkösnek bizonyultak. Ezen valamelyest enyhített, amikor a református főgimnázium a Kálvin tér közelében fekvő Lónyay utcai új épületébe költözött, s az így felszabadult helyiségeket is a teológia kapta meg. Az 1904. évi bővítés sem oldotta meg a helyzetet, így az egyházkerület további megoldást keresett. Darányi Ignác egyházkerületi főgondok szívós munkája nyomán 1909-ben jelentős előrelépés történt: az egyházkerület a célra bérbe vette majd megvásárolta a kincstárból a [[Ferencvárosi Dohánygyár]] Ráday utcai telkét a rajta lévő épülettel. A tanári kar és az ifjúság 1912. június 19-én a tanévzárón vett búcsút a régi épülettől. November 2-án avatták fel a teológiai akadémia Ráday utcai új épületét, miután szeptember 16-án a főiskola megkezdte működését. Megnyílt az internátus, megfelelő elhelyezést nyert a püspöki hivatal, a [[Ráday Könyvtár]] és az egyházkerületi levéltár. Az 1912. évi egyházkerületi közgyűlés életbe léptette az új akadémiai szabályzatot, majd megalapította a szemináriumi könyvtárat, mindezekkel megvetette az akadémia munkájának alapját, segítette fejlődését. Az internátus ekkor, – tekintve a 10-es, 20-as évek budapesti lakásviszonyait – igen jól felszerelt volt: központi fűtés, villanyvilágítás volt mindenhol, s 2-4 ágyas, jól bebútorozott szobákban laktak a teológusok.

 

 

A [[második világháború]] és az ostrom során tönkrement a tantermek jó része. Még az 1946/47-es tanév is a háború utóhatásának jegyeit viselte magán. [[1956-os forradalom|1956]]-ban a teológus ifjúság csatlakozott az egyetemi felvonulókhoz, akiket a kapuban [[Pap László (református lelkész, 1908–1983)|Pap László]] dékán igével indított útnak. A forradalom során két teológus lelt mártírhalált, [[Herczeg Lajos]] és [[Magócsi István]]. A szabadságharc zavaros napjaiban a segíteni akarás vezette, s egy látogatásból hazatérve a Lónyay utcában lőtték le őket egy szovjet tankból. Önfeláldozásukra az udvaron felállított kopjafák emlékeztetnek.