„Szepestótfalu” változatai közötti eltérés

javítások & átrendezések
a (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
(javítások & átrendezések)
 
 
== Fekvése ==
[[Késmárk]]tól 10 km-re északra, a Biela-patak völgyében fekszik.
 
== Története ==
A település a Stragar nevű földön keletkezett a [[13. század]] végén a magyar-lengyel határvidéken, ahol akkoriban határállomás is állt. A hagyomány úgy tartja, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén, hanem attól északra, a Seifenbach-patak mellett, az egykori Vigadónak nevezett vendégfogadó környékén állt. Ez a hagyomány azonban valószínűleg az egykor itt létezett, [[1504]]-ben már pusztaként említett Schaierberg nevű faluval áll összefüggésben. Tótfalu első ismert birtokosai Zumcotha fiai Kozma, Miklós és István, akik [[1286]]-ban Stragar és Feketeerdő nevű birtokrészeiket 150 márkáért Sváb Arnold comesnek, a Görgey család ősének görgői Detre fiának adták el. [[1311]]-ben ''"Villa Sclauonicalis"'' alakban a szepesi káptalan oklevelében említik írásos formában először. [[1337]]-ben ''"Tothfolua, Thouthfolua"'', [[1404]]-ben ''"Villa Sclauonicalis"'' alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nevét az alapján kaphatta, hogy a Szepesség akkor már német többségű települései között Tótfalu lakossága szláv volt. 1311-ben Arnold gróf birtoka, aki ekkor "Villa Sclauonicalist" karthauzi szerzeteseknek adta. Ezután több birtokosa is volt, melyek közül a Tótfalusi Sváby családnak még a 18. – 19. században is voltak itt birtokai. Az [[1754]]. évi nemesi összeírás szerint a községben az alábbi nemesek bírtak ingatlanokkal: Luszinszky Leó, Mattyasovszky Lajos, Doloviczinyi György, Lányi Márton, Grotkovsky János, idősebb Sváby János, ifjabb Sváby János, Podhorányi István, Sváby Ferenc és Horonszky János. Közülük a Svábyak és a Mattyasovszky család a legnevezetesebbek.
 
Tótfalu első ismert birtokosai Zumcotha fiai Kozma, Miklós és István, akik [[1286]]-ban Stragar és Feketeerdő nevű birtokrészeiket 150 márkáért Sváb Arnold comesnek, a Görgey család ősének, görgői Detre fiának adták el. [[1311]]-ben „''Villa Sclauonicalis''” alakban a szepesi káptalan oklevelében említik írásos formában először. Ekkor Arnold gróf birtoka, aki a falut karthauzi szerzeteseknek adta. Ezután több birtokosa is volt, melyek közül a Tótfalusi Sváby családnak még a 18.-19. században is voltak itt birtokai. [[1337]]-ben „''Tothfolua''”, „''Thouthfolua''”, [[1404]]-ben „''Villa Sclauonicalis''” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nevét az alapján kaphatta, hogy a Szepesség akkor már német többségű települései között Tótfalu lakossága szláv volt.
[[1443]]. [[június 5.|június 5]]-én földrengés rombolta le a falut. [[1444]]-ben és [[1663]]-ban nagy tűzvészek pusztítottak. A [[16. század]]ban az 1560-as években Tótfalut is elérte a reformáció. Az [[1832]]. évi egyházi vizitáció megemlíti, hogy a templomot, melyet [[1673]]-ig az evangélikusok használtak Bársony György szepesi prépost visszaadta a katolikusoknak. A templom ezután még kétszer cserélt gazdát. [[1682]]-ben Thököly hadainak nyomására, majd [[1703]] és [[1710]] között a Rákóczi-szabadságharc alatt vesztették el újra átmenetileg a katolikusok. [[1787]]-ben 137 házában 1017 lakos élt. [[1828]]-ban 174 háza és 1275 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, vászonszövéssel foglalkoztak. [[1873]]-ban [[kolera]]járvány pusztított, mely 185 emberéletet követelt. [[1878]]-ban postahivatal, 1880-ban tűzoltóegylet létesült a községben. [[1880]] és [[1910]] között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. Később egy részük Poprád, Késmárk és Szepesbéla üzemeiben dolgozott.
 
[[1443]]. [[június 5.|június 5]]-én földrengés rombolta le a falut. [[1444]]-ben nagy tűzvész pusztított. A [[16. század]]ban, az 1560-as években Tótfalut is elérte a reformáció. [[1663]]-ban ismét nagy tűzvész pusztított. [[1682]]-ben Thököly hadainak nyomására, majd [[1703]] és [[1710]] között a Rákóczi-szabadságharc alatt vesztették el újra átmenetileg a katolikusok a templomot. Az [[1754]]. évi nemesi összeírás szerint a községben az alábbi nemesek bírtak ingatlanokkal: Luszinszky Leó, Mattyasovszky Lajos, Doloviczinyi György, Lányi Márton, Grotkovsky János, idősebb Sváby János, ifjabb Sváby János, Podhorányi István, Sváby Ferenc és Horonszky János. Közülük a Svábyak és a Mattyasovszky család a legnevezetesebbek. [[1787]]-ben 137 házában 1017 lakos élt.
Vályi András szerint ''"TÓTFALU. Szepes Várm. földes Urai Matyasovszky, és több Uraságok, lakosai külömbfélék; határjának fele termékeny, fája, legelője elég van, piatza Kézsmárkon közel."''<ref>{{Vályi}}</ref>
 
A 18. század végén [[Vályi András]] így ír szerintróla: ''"TÓTFALU. Szepes Várm. földes Urai Matyasovszky, és több Uraságok, lakosai külömbfélék; határjának fele termékeny, fája, legelője elég van, piatza Kézsmárkon közel."''<ref>{{Vályi}}</ref>
Fényes Elek szerint ''"Tótfalu, (Winschendorf), német falu, Szepes vmegyében, Bélához észak-nyugotra egy órányira: 1055 evang., 45 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Savanyuviz. Fürész- és lisztmalmok. Sok erdő. F. u. Matyasovszky, Almásy, Sváby, Kiss, Horánszky, Lányi, Grodkovszky s m. Ut. p. Késmárk."''<ref>{{Fényes}}</ref>
 
[[1828]]-ban 174 háza és 1275 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, vászonszövéssel foglalkoztak. Az [[1832]]. évi egyházi vizitáció megemlíti, hogy a templomot – melyet [[1673]]-ig az evangélikusok használtak – Bársony György szepesi prépost visszaadta a katolikusoknak. A templom ezután még kétszer cserélt gazdát.
[[1911]]-ben újabb nagy tűzvész pusztított a községben, ekkor 12 lakóház és 36 gazdasági épület lett a lángok martaléka. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Szepes vármegye]] [[Késmárki járás]]ához tartozott.
 
[[Fényes Elek]] szerint[[1851]]-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: ''"Tótfalu, (Winschendorf), német falu, Szepes vmegyében, Bélához észak-nyugotra egy órányira: 1055 evang., 45 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Savanyuviz. Fürész- és lisztmalmok. Sok erdő. F. u. Matyasovszky, Almásy, Sváby, Kiss, Horánszky, Lányi, Grodkovszky s m. Ut. p. Késmárk."''<ref>{{Fényes}}</ref>
 
[[1873]]-ban [[kolera]]járvány pusztított, mely 185 emberéletet követelt. [[1878]]-ban postahivatal, 1880-ban tűzoltóegylet létesült a községben. [[1880]] és [[1910]] között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. Később lakosainak egy része Poprád, Késmárk és Szepesbéla üzemeiben dolgozott. [[1911]]-ben újabb nagy tűzvész pusztított a községben, ekkor 12 lakóház és 36 gazdasági épület lett a lángok martaléka. A [[trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]ig [[Szepes vármegye]] Késmárki járásához tartozott.
 
==Népessége==
[[1910]]-ben 952, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbéggelkisebbséggel.
 
[[2001]]-ben 1789 lakosából 1736 szlovák volt.
 
[[2011]]-ben 1862 lakosából 1780 szlovák volt.
 
== Nevezetességei ==
* A Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült [[gótika|gótikus stílus]]ban, [[1510]] körüli Madonna-szobra Lőcsei Pál mester iskolájából való. A templomot [[1769]]-ben átépítették.
* A barokk Mária-oszlop a 18. században készült.
* EgykokriEgykori nemesi kúriáiból csak egy 18. század végén épített maradt fenn, ebben van az iskola.
* Népi faházai műemlékek.
 
== További információk ==
* [http://www.e-obce.sk/obec/slovenskaves/slovenska-ves.html E-obce.sk]
* [https://www.obce.info/slovensko/presovsky-kraj/okres-kezmarok/slovenska-ves/profile Községinfó]
* [http://mapy.zoznam.sk/index.pl?zoom=6&pos_x=-320768&pos_y=-1180250&size=full&lang=sk&sipka=1&name=Slovensk%E1%20Ves%2C%20Ke%9Emarok Szepestótfalu Szlovákia térképén]
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
== További információk ==
* [http://www.slovenskaves.sk/ Hivatalos oldal]
* [http://www.e-obce.sk/obec/slovenskaves/slovenska-ves.html E-obce.sk]
* [http://www.sprievodcaslovenskom.sk/?make=mapa&id=4007&obec=1599&pl=obcesk Községinfó]{{Halott link|url=http://www.sprievodcaslovenskom.sk/?make=mapa&id=4007&obec=1599&pl=obcesk |date=2019-04 }}
* [http://mapy.zoznam.sk/index.pl?zoom=6&pos_x=-320768&pos_y=-1180250&size=full&lang=sk&sipka=1&name=Slovensk%E1%20Ves%2C%20Ke%9Emarok Szepestótfalu Szlovákia térképén]
 
{{Késmárki járás}}