„Karmelita kolostor” változatai közötti eltérés

A színpadról hivatásos magyar színészek által elhangzó első magyar szó kötődik ehhez az épülethez, és ehhez az első előadáshoz. Így a magyar színháztörténet egyik kulcsfontosságú emlékhelye a Várszínház. Az első hazai színházi bemutató az akkor Budán ülésező [[országgyűlés]] idején történt. A Kelemen László vezette társulat, kisebb-nagyobb megszakításokkal hat éven keresztül küzdött első fellépésüket követően a [[magyar nyelv]] és kultúra színpadról történő terjesztésével, majd a társulat feloszlott. Akkoriban a német volt a hivatalos nyelv. A várat és környékét is elsősorban német-ajkú polgárság lakta, s a kis magyar állandó színtársulat belebukott egyrészt a polgárok közönyébe, másrészt a hatóságok gáncsoskodásaiba. A hivatalok akkoriban II. József német kultúrát preferáló rendelkezései értelmében szabták szűkre a magyar nyelv terjedését segítő színtársulatok működését, miközben a Várszínházban folyamatos német nyelvű előadásokat tartottak. Bécsből, Németországból jöttek színvonalas programokkal társulatok, zenekarok. Egyebek mellett [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] [[1800]]. [[május 7.|május 7-én]] adott itt koncertet.

 

 

A budai lakosok érdeklődése kevés volt, hogy folyamatosan megtöltse a színház nézőterét. A közönség jó része a pesti lakosokból verbuválódott, akiknek mozgását jelentősen korlátozta a [[Duna]] folyamon való átjutás. Nyáron ott állt a [[Várkert-kioszk]] magasságában, hajókból összekapcsolt [[hajóhíd]], de télen elsősorban bércsónakokon lehetett átjutni akkoriban, a [[Széchenyi lánchíd|Lánchíd]] megépítéséig. Később is a megfizetendő hídpénz messze felülmúlta a csónakosok bérét, így a Lánchíd megépülte után is sokan inkább ladikkal vágtak neki egy-egy színházi estének, amely télvíz idején, a jégzajlások táján még kockázatosabb volt. Érthető, hogy a Várszínház első ötven esztendejében egymásnak adták a kilincset a Várszínház bérlői, egymás után buktak meg a társulatok.

 

 

[[1884]]. december 23-án ünnepelték meg a Várszínház 100 éves fennállásának jubileumát, nagyszabású díszelőadás keretei között. [[1885]]-től a Nemzeti Színház és a [[Népszínház (Budapest, 1875–1908)|Népszínház]] játszóhelyéül szolgált felváltva az épület, [[1886]]-tól pedig a közös intendatúra révén, a Nemzeti Színház, és az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] tartott előadásokat, de helyt adott a [[Színművészeti Akadémia]] nyilvános produkcióinak is.

 

 

1910-ben Nádassy József [[sopron]]i társulatával próbált szerencsét ezen a helyen, majd visszakerült ismét a Nemzeti Színház kezelésébe. Egy korábban elhatározott felújítás, és renoválás számára kapóra jött, az [[első világháború]] miatti szünet. [[Bánffy Miklós (író)|Bánffy Miklós]] gróf, a [[Nemzeti Színház]] akkori főigazgatója rendelte el a színház helyrehozatalát, amelyet végül még a háborús időkben, 1917-ben kezdtek meg. Az újbóli megnyitásra [[1918]]. [[március 21.|március 21-én]] került sor, [[Szép Ernő]] prológjával, és a direktor erre az alkalomra írt színművét, Bánffy Miklós ''Az erősebb'' című darabját mutatták be.<ref name= MSZL1931 /> [[Ambrus Zoltán (író)|Ambrus Zoltán]] igazgató a Nemzeti Színház kamaraszínházát szándékozta itt kialakítani, ám az épületet alkalmatlannak találták erre.

 

 

A [[második világháború]] során súlyosan megsérült épület helyrehozatala sok éven keresztül húzódott, elsősorban pénzügyi okok miatt. Belső berendezései, belső szerkezetének jó része elpusztult, a háború alatt. Végül is a magyar kultúra egyik jeles emlékhelyét ismét színházzá alakították, s több mint ötven évi szünet után, teljesen felújítva, a régi ''Várszínház'' nevén [[1978]]. [[február 13.|február 13-án]] nyitották meg újból, [[Hernádi Gyula]] ''Bajcsy-Zsilinszky Endre'' című darabjával.

1978–tól [[1982]]-ig a [[Budapesti Kamaraszínház|Népszínház]] játszóhelye, 1982-től pedig a [[Nemzeti Színház]] kamaraszínháza volt. Az itt fellépő társulatok zsebkönyvei és színlapjai megtalálhatóak az [[Országos Széchényi Könyvtár]] Színháztörténeti Tárában.

 

 

== Miniszterelnökség ==