„Hanglejtés” változatai közötti eltérés

A '''hanglejtés''' (idegen szóval '''intonáció''') a [[hangtan]]ban a nyelv egyik [[szupraszegmentális tényezők|szupraszegmentális tényezője]], más néven [[Prozódia (nyelvészet)|prozódiai]] eleme. A terminusnak több meghatározása létezik. Tágabb értelemben a hanglejtés a [[szótag]] magjának hangmagasság-szintjét vagy annak változását illeti, amely jelenségnek jelentésmegkülönböztető funkciója van a [[szó]] szintjén, valamint a [[szószerkezet]]et és a [[Mondat (nyelvészet)|mondatot]] érintő hangmagasság-változásra is vonatkozik, amely ezeknek hangmagasság-mintázatot, köznyelvi szóval [[dallam]]ot ad. Szűkebb értelemben csak szónál hosszabb szakaszoknak tulajdonítanak hanglejtést.<ref name="bussmann">Vö. Bussmann 1998, szerzők megnevezése nélkül (591. o.).</ref><ref>Vö. Kálmán – Trón 2007, szerzők megnevezése nélkül (93. o.).</ref> Azok, akik a szűkebb értelemben használják a hanglejtés terminust, [[Tónus (nyelvészet)|tónusnak]] nevezik a csak szótagmagot érintő jelenséget, az ún. tonális nyelvekkel kapcsolatban, amelyekben a tónusoknak fontos szerepük van a szavak [[Szókészlet|lexikai]] és [[grammatika]]i jelentésének a kifejezésében.<ref>Például Crystal 2008 (486. o.), Dubois 2002 (484. o.), Eifring – Theil 2005 (4. fejezet, 18. o.).</ref>

 

 

== A hanglejtés összetevői ==