„Johannes Sommer” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Porribot (vitalap | szerkesztései)
a link egyértelműsítés AWB
30. sor:
 
== Életpályája ==
Szászországból származott, 1542 körül [[Frankfurt (Oder)|Odera-Frankfurtban]] tanult. 1561-ben katonának állt [[II. János moldvai fejedelem|Iacob Heraclides]] rábeszélésére, aki [[Moldva (fejedelemség)|Moldvát]] lengyel segítséggel próbálta meghódítani, és sikerrel járt. Heraclides protestáns iskolát és könyvtárt akart alapítani Moldvában, ezért több tudóst hívott országába, és Sommert a [[cotnari]]-i iskola élére állította. Mivel Heraclides az uralkodó vallást erőszakkal akarta megváltoztatni, a szokásokat és különösen a nemességet üldözte, alattvalói elégedetlenek voltak, és 1563 novemberében megölték.
 
Sommer alig tudott megmenekülni, és parasztruhában bujdosott, amíg Erdélyben [[Brassó]]ba érkezett. Itt a római és görög irodalomban való jártassága miatt szívesen fogadták, és 1565-ben rábízták az iskola igazgatását. Ezt a tisztséget 1567-ig viselte, és ideje nagy részét a latin költészetnek szentelte.
 
1568-ban [[Beszterce (település)|Besztercére]] ment, ahol szintén rektor volt 1570-ig; ekkor [[Kolozsvár]]ra távozott, ahol [[Giorgio Biandrata|Blandratával]] és [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenccel]] szövetkezett, és unitárius iskolájuknál rektori állást vállalt. 1571-ben Dávid Ferenc mellett ő prédikált [[II. János magyar király|János Zsigmond]] fejedelem temetésén.
39. sor:
 
== Munkássága ==
Sokoldalú [[humanizmus|humanistaként]] Sommer teológiai munkáin kívül német és latin verseket szerzett, és megírta Iacob Heraclides életrajzát. Az összes vallási dogma közül csak Isten létezését és Jézus isteni küldetését fogadta el axiómaként; kritikával illette a [[predestináció]] és az [[eredendő bűn]] hittételét. A [[Biblia]] kizárólagosságát hirdető kortársaival szemben a logikai úton bizonyítható hit talaján állt; ezt tételesen ki is fejtette a János evangéliumához írt magyarázatában (Explicatio primi capitis Joannis).
 
A vallási türelem pártján állt; véleménye szerint hibás magatartás a nem bizonyított vallási tanok ráerőltetése az emberekre. A filozófiatörténet szempontjából fontos műve, a ''Theses de Deo Trino'' (Tézisek a háromságos Istenről) filológiai eszközökkel vizsgálva a [[Szentháromság]]-tan keletkezését, kimutatta a [[platonizmus]] hatását.