„VI. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
56. sor:
1549 tavaszán gazdasági és vallási okokból lázadások törtek ki Anglia-szerte. [[Devon (megye)|Devonban]], [[Cornwall]]ban és [[Norfolk]]ban voltak a legjelentősebb felkelések. Az előbbiek főként a protestantizmus ellen indultak, míg az utóbbi Robert Kent vezetésével a közlegelők nemesek általi kisajátítása miatt. A lázadók kezdetben úgy vélték, hogy Edward Seymour mellettük áll, és nem ők a törvénysértők, hanem a nemesség. A felismerés, hogy valójában Seymour hibája minden, kijózanító erejű volt, és emiatt gyorsan elvesztette a hatalmát. 1549 októberében a Titkos Tanács puccsot szervezett ellene. Seymour amint megneszelte ezt, kiáltványt adott ki, amelyben támogatást kér, lefoglalja a király vagyonát, akit visszavonultat a biztonságos Windsor-kastélyba. Eközben azonban a Titkos Tanács megállapította, hogy a régens hatalma tőlük eredt mindig is, nem VIII. Henrik végakaratából. Október 11-én Seymourt letartóztatták, a királyt pedig Richmondba vitték. 1550 februárjában John Dudley, Warwick earlje személyében új régenst választottak. Bár Seymourt később elengedték, sőt még a Tanácsba is visszavették, 1552 februárjában mégis kivégezték, mert összeesküvést szőtt Dudley ellen.
Seymour uralmával szemben Dudley-é, aki ekkor már [[Northumberland]] hercege is volt, a történészek szemében sokféle értékelésű volt. Korábban úgy tartották, hogy Dudley csak egy hatalomvágyó nemes volt, aki a pénzért és a hatalomért tört magasra. A legújabb kutatások már elismerik, amit a gazdaságért és a közigazgatásért tett, valamint azt is, hogy helyreállította a Titkos Tanács hatalmát. Az ő riválisa egyértelműen [[Thomas Wriothesley]] volt, aki köré egy olyan kör szerveződött, akik vallási kérdésekben konzervatívabb nézeteket vallottak. Dudley ezzel szemben a protestáns nézetek meggyökereződésébe vetette a hitét, és Eduárd királyba. Ezért közelebb férkőzött a királyhoz, a Titkos Tanács felett pedig átvette a hatalmat. Wriothesley felett is úgy aratott győzelmet, hogy miután előbbi ki akarta végeztetni Edward Seymourt, ő szabadon bocsátotta, a tanács tagjait pedig
Ahogy Eduárd egyre idősebb lett, egyre nagyobb részt kívánt vállalni a politikában, azonban a mai történetírás számára sem egyértelmű teljesen, hogy vajon mekkora ráhatása volt erre. Tizennégy éves korában államtanácsot szervezett, tagjait pedig ő maga választotta. Aktívan részt vett a Titkos Tanács munkájában, de a legfontosabb kérdések, melyekben döntéseket hozott, a protestáns vallással kapcsolatosak voltak.
| |||