„I. Theodórosz nikaiai császár” változatai közötti eltérés

Nemesi családban született az [[1170-es évek]]ben, és [[III. Alexiosz bizánci császár|III. Alexiosz]] egyik lányát vette feleségül. [[Konstantinápoly]] ostromakor kitüntette magát, majd [[Nikaia|Nikaiába]] menekült, ahol elsősorban [[Bithünia|Bithüniából]] érkező [[görögök|görög]] menekültekkel vette körül magát. Városába hamarosan tódultak a jogfosztott hellének. [[1204]]-ben megverték a keresztesek, de szerencséjére [[Bulgária|Bulgáriában]] lázadások törtek ki, és az ellene indított [[latinok|latin]] sereget átvezényelték az északi határra. Theodor hozzálátott egy Nikaia központú állam létrehozásához, és [[1206]]-ban népe császárrá kiáltotta ki. Az elkövetkezendő néhány évben makacs harcot folytatott az ifjú országát körbevevő ellenségek ellen, többször megvédte a császárságát [[I. Henrik konstantinápolyi latin császár|Flandriai Henrik]] [[Konstantinápolyi Latin Császárság|konstantinápolyi latin császár]] csapatai, az [[Ikóniumi Szultánság|ikóniumi szultán]] és [[I. Alexiosz trapezunti császár|I. (Komnénosz) Alexiosz Megasz]] [[Trapezunti Császárság|trapezunti]] uralkodó ellen, illetve [[1210]]-ben az őt háborúra kényszerítő III. Alexiosz excsászárral szemben is győzedelmeskedett: ellenfelét elfogta a piszidani csatában, a várost pedig megszerezte a [[törökök]]től. Uralma végére körülbelül a korábbi [[Anatólia|kis-ázsiai]] tartományokat birtokolhatta. Elszántsága és katonai képességei révén nemcsak, hogy megmentette a [[Bizánci Birodalom|Bizánci Birodalmat]], de a [[keresztes államok]] későbbi vereségét is megalapozta.