„Filó Margit” változatai közötti eltérés

A sorozatgyilkosság következő állomása [[1963]]-ban érkezett el, amikor Filó Margit felajánlotta egy betegeskedő utcabeli ismerősének, Siegel Ilonának, hogy kössön vele eltartási szerződést. A szerződés megkötése után Filó már látogatást tett a sírköves mesternél és megrendelte eltartottja sírkövét. Két hét múlva áldozatát a korábban már bevált gyógyszeres eljárással elkábította, majd egy párnával megfojtotta. A halottszemle ezúttal nem derített fényt a bűncselekményre. Siegel vagyona a szerződés értelmében Filóra szállt. Filót ekkor már határozottan bosszantották a Hétvezér utcai házban lakó, elég bevételt nem termelő tanácsi bérlők, akiket szeretett volna minél hamarabb kapun kívül tudni, hogy lakásait albérletként, magasabb áron értékesíthesse az egyre nagyobb számban Szegedre érkező ipari munkásoknak. [[1968]]-ra házának több lakóját sikerült is távozásra ösztökélnie, ám az akkor 77 éves idős Tóthpál Ilona mindenképpen maradni szeretett volna. Filó Margit ismét a régi módszerhez fordult: eltartásra és gondozásra szerződött Tóthpál Ilonával. Tóthpál Ilonát a kábítás és megfojtás módszerével [[1968]]. [[július 9.|július 9-én]] gyilkolta meg. A tett elkövetése alatt azonban Filó hibázott: olyan brutálisan bántalmazta is áldozatát, hogy annak bordái eltörtek. A bántalmazás jeleit a halotti szemlét elvégző orvos is észlelte, ezért értesítette a rendőrséget.

 

 

A bíróság tudta, hogy Filót korábban kétszer is elmegyógyintézetekben kezelték. Filó Margitot a bíróság szakvélemény alapján elmebetegnek nyilvánította, az asszony életének hátra lévő részét a lipótmezei elmegyógyintézetben töltötte. A Hétvezér utca 38/b épületet később lebontották, helyén ma egy modern lakóház áll.