Főmenü megnyitása

Filó Margit (Makó, 1915 – ?) asszonynevén Barna Mihályné és Varga Sándorné, közszájon forgó megnevezéssel a beléndekes asszony) szegedi sorozatgyilkos. Filó a sorozatgyilkosnők ún. fekete özvegy típusába tartozott, aki családtagjai és védekezésre képtelen ismerősei ellen fordult. Bűncselekmény-sorozatát az anyagi haszonszerzés motiválta.

Filó Margit
Barna Mihályné; Varga Sándorné
Születési név Filó Margit
Született Filó Margit
1915 (104 éves)
Makó
Bűncselekmények részletei
Áldozatok száma 4 vagy 6
Modus operandi mérgezés, tettleges bántalmazás
Motívum haszonszerzés
Országok  Magyarország
Időszak 1958–1968. július 9.
Őrizetbe véve 1968. július 9.
Büntetés nem volt büntethető, elmegyógyintézetbe került

Filó Margit Makón született az Attila utcában. A család szegénynek számított, így Filó Margitnak már gyermekkorától dolgoznia kellett. A fiatal nőt 1938-ban először kezelték skizofrénia tüneteivel zárt intézetben. Később munkásként elszerződött Nagy Ferenc makói baromfitenyésztő telepére, ám összeveszett munkaadójával. Az összeveszést munkaügyi per követte, Filó Margit pedig a perben igen jelentős összeget, 14000 forintot nyert. Ebből az összegből Szeged város Rókus városrészében megvásárolta a Hétvezér utca 38/b telken álló épületet, amelyben a későbbi gyilkosságsorozatot elkövette. Ő maga a földszinti lakást foglalta el, az épület többi részét már korábban szociálisan rászoruló személyeknek utalta ki a városi tanács. Ez Filó Margitot igen kellemetlenül érintette, hiszen szerette volna a hatóságinál magasabb piaci áron kiadni lakásait.

Fiatal korában Filó Margit elsősorban nőkkel tartott fenn szerelmi kapcsolatokat, de 1950-ben megismerkedett és házasságot kötött Barna Mihállyal, aki kéményseprő volt. (Margitot 1952-ben újból zárt intézetben kezelték az orvosok, az ok ezúttal is skizofrénia volt.) A Barna-Filó házaspár jól gazdálkodott, hamarosan Debrecenben is házat vásároltak. A gazdagodás azonban nem látszott meg Filó Margiton: feladatait továbbra is kirívóan szegényes ruhában végezte és továbbra is a Hétvezér utcai földszint szoba-konyhás lakásában élt. A Barna-Filó pár nyolc éven át élt együtt, ez idő alatt Barna Mihály egészsége igen megromlott, gondoskodásra szorult. Az 1950-es évek második felében Rókusra költözött Filó gondozásra szoruló édesanyja is. A két gondoskodásra szoruló családtag mellé Filó Margit segítőt hívott: a házában lakó Biczó Lajosnét fogadta fel házi segítőnek. Barna Mihály és Filó Margit édesanyja az 1950-es évek végén gyors egymásutánban elhunytak. Nem bizonyítható, hogy ők lettek volna a gyilkosságsorozat első áldozatai, ám gyors egymás utáni haláluk gyanút keltő körülmény.

Filó Margit még férje halálának évében új párkapcsolatot létesített: a piacon megismerkedett Varga Sándor gazdálkodóval. Varga jó minőségű házzal és saját birtokkal rendelkezett. A pár hamarosan Kiszomboron, Varga házában telepedett le. Filó Margit ámokfutásának első bizonyított áldozata a korábban a családtagok gondozását végző Biczó Lajosné volt. 1958 októberében Filó a betegeskedő Biczónét egy pohár vízben feloldott gyógyszerrel elkábította, majd a magatehetetlenné tett asszonyt megfojtotta. A halottkémi szemle a halálesetben bűncselekményre utaló jelet tárt fel, Filó Margitot letartóztatták. A gyilkosságot azonban a rendőrök képtelenek voltak bizonyítani, így a tettest hamarosan elengedték. Biczóné ingóságokból álló vagyona az általa hátrahagyott üzenet alapján Filó Margitra maradt.

1959 őszén Varga Sándor és Filó Margit házasságot kötöttek, Varga pedig Filót nevezte meg kizárólagos örökösének. 1959 karácsonyán, alig két hónappal az esküvő után Filó Margit a határban gyűjtött csattanó maszlagból készített kivonatot, amelyet a férje számára főzött székelykáposztába csempészett. Varga súlyosan megbetegedett a méregtől, de nem halt meg, ezért felesége két nappal később megismételte a kezelést: ezúttal a levest mérgezte meg. (A karácsonyi vacsorától Varga Sándor másik két családtagja is megbetegedett, de ők túlélték a mérgezést.) Varga hamarosan elhunyt. A már kétszeresen özvegy Filó Margit a következő időszakban értékesítette férje minden vagyonát és visszaköltözött Szeged-Rókusra.

A sorozatgyilkosság következő állomása 1963-ban érkezett el, amikor Filó Margit felajánlotta egy betegeskedő utcabeli ismerősének, Siegel Ilonának, hogy kössön vele eltartási szerződést. A szerződés megkötése után Filó már látogatást tett a sírköves mesternél és megrendelte eltartottja sírkövét. Két hét múlva áldozatát a korábban már bevált gyógyszeres eljárással elkábította, majd egy párnával megfojtotta. A halottszemle ezúttal nem derített fényt a bűncselekményre. Siegel vagyona a szerződés értelmében Filóra szállt. Filót ekkor már határozottan bosszantották a Hétvezér utcai házban lakó, elég bevételt nem termelő tanácsi bérlők, akiket szeretett volna minél hamarabb kapun kívül tudni, hogy lakásait albérletként, magasabb áron értékesíthesse az egyre nagyobb számban Szegedre érkező ipari munkásoknak. 1968-ra házának több lakóját sikerült is távozásra ösztökélnie, ám az akkor 77 éves idős Tóthpál Ilona mindenképpen maradni szeretett volna. Filó Margit ismét a régi módszerhez fordult: eltartásra és gondozásra szerződött Tóthpál Ilonával. Tóthpál Ilonát a kábítás és megfojtás módszerével 1968. július 9-én gyilkolta meg. A tett elkövetése alatt azonban Filó hibázott: olyan brutálisan bántalmazta is áldozatát, hogy annak bordái eltörtek. A bántalmazás jeleit a halotti szemlét elvégző orvos is észlelte, ezért értesítette a rendőrséget.

Filó Margitot letartóztatták és bíróság elé állították. A Hétvezér utca 38/a-ban lezajlott házkutatás során a nyomozók több emberi koponyát is találtak. Ekkor derült ki, hogy az asszony odaköltözése óta fosztogatta a közeli rókusi temető sírjait, ahonnan maradványokat tulajdonított el. A maradványokból varázsszereket, bájitalokat készített, amelyeket kiszemelt partnereiket elcsábítani akaró ismerőseinek adott tovább. A fekete özvegy minden bizonnyal további gyilkosságokat tervezett, lakásán több kilónyi mérgező maszlagot találtak. Siegel Anna, Varga Sándor és Barna Mihály maradványait exhumálták, Barna Mihály kivételével megállapították a mérgezés tényét. A nyomozók azt is észrevették, hogy az 1958-ban meggyilkolt Biczó Lajosné végrendelete hamisítvány, amelyet Filó Margit akkori vőlegénye, Varga Sándor vetett papírra. A bíróság előtt a sorozatgyilkos cselekményeit humanizmussal indokolta; elmondása szerint mindössze meg akarta szabadítani áldozatait a számukra már láthatóan terhes földi lét szenvedéseitől. Kijelentette, hogy a gyilkosságsorozat a Magyar Népköztársaság számára is hasznos volt, hiszen az állam semmiféle hasznot nem termelő polgárok nyugdíjterhétől szabadult meg.

A bíróság tudta, hogy Filót korábban kétszer is elmegyógyintézetekben kezelték. Filó Margitot a bíróság szakvélemény alapján elmebetegnek nyilvánította, az asszony életének hátra lévő részét a lipótmezei elmegyógyintézetben töltötte. A Hétvezér utca 38/b épületet később lebontották, helyén ma egy modern lakóház áll.

ForrásokSzerkesztés