„1927-es nagyváradi pogrom” változatai közötti eltérés

Románia területén a 20-as évek során rohamosan kezdtek elterjedni az antiszemita eszmék a polgárság és főleg a diáksák között. Románia területén számos kisebb pogrom és zsidóellenes megnyilvánulás történt, például az 1923-s Iașii pogrom, ahol több mint 60 személy szenvedett súlyos sérülést,<ref>{{Cite journal|title=Nagy zsidóellenes zavargás Jassyban|date=1923-4-4|journal=Magyarság}}</ref>, az 1924-es [[Jószáshely|Jószashelyjószáshely]]<nowiki/>i zsidó imaház felrobbantása<ref>{{Cite journal|title=Felrobbantották a jószáshelyi zsidótemplomot|journal=Ellenzék|issue=169|volume=15}}</ref> és az 1926-os merénylet Falik Dávid ellen.<ref>{{Cite journal|title=Óriási részvét mellett temették el a csernovitzi merénylet áldozatát|journal=Új Kelet|date=1926-11-16}}</ref>. Egyik esetben sem itéltekítéltek el egyetlen személyt sem, még a merénylet esetében sem ahol a gyilkost, Totut bíróság elé állították ami felmentette őt. A tárgyaláson részt vett több száz diák és fasiszta vezér mint Alexandru C. Cuza. Amiután az esküdtszék felmentette Totut a résztvevő diákok örömükben megverték az összes zsidót akivel összefutottak.<ref>{{Cite journal|title=Ismét akcióba léptek a román antiszemita diákok|journal=Szegedi Új Nemzedék|date=1927-2-25}}</ref>. Ezek után egyes román újságok hősként ünnepelték Totut,<ref>{{Cite journal|title=Nicolae Totu în fața Curții cu jurați din Câmpulung (Bucovina)|journal=Adevărul|date=1927-02-19}}</ref> aki később tagja lett a [[Vasgárda|vasgárdának]] és további atrocitásokat rendezett.<ref>{{Cite journal|title=A vasgárda.|journal=Vásárhelyi friss újság|date=1930-06-24}}</ref>.

Amikor a román vezetőség eldöntötte, hogy az 1927-es diákkongresszust Nagyváradon fogják tartani, ahol a lakosság 24,5% zsidó volt.<ref>{{Cite web |url=http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002/bhetn02.pdf |title=Bihar megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai |accessdate=2022-05-22}}</ref>. A helyi képviselők erősen tiltakoztak, mivel egyértelmű volt, hogy ez borzalmakhoz fog vezetni.<ref name=":0">{{Cite book |author=Lőwy Dániel |title=Az úri város zsidó lakosai}}</ref>. Eleinte a sajtónak pozitív hozzáállása volt, a ''Nagyváradi Napló'' jelentette, hogy “meggyőződésünk, hogy az intelligens ifjuságot mindenki szívesen látja vendégül”.

A 4500 fős diáktömeg Románia minden részéről december 4.-én érkezett Nagyváradra.<ref name=":1">''A felejthető pogrom,'' Rigó Máté</ref>. A nagyváradi kaszárnyákban nem volt elég hely elszállásolni a diákokat, ezért sokan nagyváradi polgároknál szálltak meg. A rendőrség megvizsgálta a polgárság házait és megállapította, hogy melyekben lesznek elszállásolva a diákok<ref name=":1" />.

Másnap, hétfőn, reggel a diákok egy gyűlést szerveztek, ahova nem engedték be a helyi sajtót. Egy Fleischer nevezetű váradi újságírónak meégismégis sikerült behatolnia a gyűlésre ahol a [[numerus clausus]] antiszemita törvény bevezetéséről volt szó. Miután Fleischert felfedezték megverték, de ő kisebb sérülésekkel megmenekült. A felmérgelődött diákság megtámadta a ''Nagyvárad'' szerkesztőségét, de a vasredőnyök megakadályozták a bejutásukat, azonban az ablakokat és a cégtáblát bezúzták.<ref name=":1" />. Délután a Royal kávéház körül erőszakos tüntetést szerveztek, ahol ismét ablakokat és cégtáblákat zúztak be. A tüntetés közben megtámadták Veiszlovich Emilt, a híres Park szálló tulajdonosát. Veiszlovichot a magyarországi lapok halottnak jelentették, de túleltetúlélte a támadást súlyos koponyatöréssel.<ref name=":2">{{Cite journal|title=A diákkongresszus három napjának története|journal=Nagyváradi Napló|date=1927-12-9}}</ref>.

[[Fájl:Zsinagoga-27.jpg|bélyegkép|A zsinagógák szenvdetékszenvedeték a legnagyobb károkat]]

[[Fájl:Toranagyvarad.jpg|bélyegkép|Szétszaggatott tóra tekercsek a puszításokpusztítások után.]]

Kedden a hatóságok megpróbálták kordában tartani a felvadult diákságot, azonban nem volt a nagyváradi csendőrségnek elegendő erőforrása, hogy ezt végrehajtsa.<ref name=":1" />. Éjszaka újabb vérest tüntetést szerveztek, ezúttal a Fő utcán szinte minden üzletet, kávéházat és magánházat kiraboltak és bezúztak és a zsinagógákat megtámadták<ref name=":2" />. 390 üzlet károsult meg és a 48 szent [[tóra]] tekercs pusztult el.<ref name=":0" />. A nagyváradi lakosság csak másnap reggelt fedezte fel a károkat, amikor a katonaság beavatkozott és elkísérte a diákokat az állomásra. A hatóságok azt a hibát követték el, hogy nem küldtek felvigyázatot a vonatokra, amit a diákok eltérítettek és további pusztitásokatpusztításokat okoztak [[Kolozsvár|Kolozsváron]]on.<ref>{{Cite journal|title=Kolozsvár rémes éjszakája|date=1927-12-10|journal=8 órai újság}}</ref>.

A nagyváradi sajtó egyáltalán semmi különöset nem jelentett egészen csütörtökig, és csupán pénteken írtak róla részletesen. Pénteken a ''Nagyváradi Napló'' azt jelentette, hogy "rajtunk kívül álló okokból nem számolhattunk be a diákkongresszudiákkongresszus három napjának eseményéről".<ref name=":2" />. Ezek után is a nagyváradi sajtó erősen cenzúrázva volt.

A károkat 6.,5 millió lej értékre becsülték.<ref>{{Cite journal|title=Hat és fél millió lejre becsülték a kárbecslő bizottságok a nagyváradi kereskedők töréséből származott kárait.|date=1927-12-17|journal=Nagyváradi napló}}</ref>. Lobonțiu prefektus erős megtorlást ígért,<ref>{{Cite journal|title=Dr. Lobonțiu prefektus szigorú megtorlást igér|journal=Nagyváradi napló|date=1927-12-8}}</ref>, bár a hatóságok nagyon gyenge választ adott; nem indítottak eljárást egyetlen támadó ellen sem.<ref name=":0" />. Lobonțiut és Bunescu rendőrprefektust eltávolitottákeltávolították a poziciójukbólpozíciójukból,<ref>{{Cite journal|title=A keddi minisztertanács felmentette állásától Lobontiu Emil prefektust és Bunescu rendőrprefektust|journal=Nagyváradi napló|date=1927-12-15}}</ref>, azonban Bunescu azt állította, hogy a katonaság parancsai szerint a rendfenntartást átadtak az ő kezükbe.<ref>{{Cite journal|title=Bunescu Gheorge rendőrprefektus nyilatkozik|journal=Nagyváradi napló|date=1927-12-9}}</ref>.''' '''

Az esemény nemzetközi szinten is releváns volt, a hírek eljutottak az Egyesült Államok külügyminiszteréhez, [[Frank B. Kellogg|Frank B. Kelloghoz]]hoz illetve Sir Eric Drummondhoz, a Nemzetek Ligája főtitkárához.<ref name=":1" />.