„Svájci német nyelv” változatai közötti eltérés

A [[20. század]]ra a nyelvjárás használata lényegében a magánéletre korlátozódott. Kizárólag az alsó társadalmi osztályok használták, a családon belüli beszélgetésekre korlátozódott. Gyakran finomabb akcentusokat és szavakat használtak a felsőbb társadalmi osztályok tagjai, akik a franciát ([[Bern]] és [[Bázel]]) vagy a normál németet ([[Zürich]]) kedvelték. A nyelvjárás mint a szóbeli kommunikáció univerzális nyelvének megerõsítése az [[első világháború]] és különösen a németországi [[Nemzetiszocializmus|nácizmus]] felemelkedése miatt következett be Svájcban. Az [[1960-as évek]]től kezdődően a dialektus terjedni kezdett a ''médiá''ban, és általánosan elfogadottá vált a mindennapi társalgás eszközeként.

 

Hagyományosan az írott németet az „ész nyelvének” (''Sprache des Verstandes'') tartják, ellentétben a beszélt dialektussal, amely a „szív nyelve” kell maradjon.