„Seiber Mátyás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Seiber Kodállyal együtt gyűjtött népdalokat, majd a [[népzenegyűjtés]]en túl [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] és [[Kodály Zoltán]] a népzenei gyűjtemény tudományos feldolgozásába is bevonta. Érdeklődése ezután részben a középkori [[Gregorián ének|gregorián zene]], később a [[dzsessz]] felé fordult.
1926-ban váratlan lépésre szánta el magát: egy Észak- és Dél-Amerikába közlekedő hajó zenekarába csellistának szerződve megismerhette a „[[Négerek#Amerika|Black-America]]" zenéjét, a dzsesszt.<ref>{{cite web|url=http://lfze.hu/en/notable-alumni/-/asset_publisher/fLQ9RSuRgn0e/content/seiber-matyas/|title=Mátyás Seiber, Notable Alumni Liszt Ferenc Zeneakadémia)|work=}}{{Halott link|url=http://lfze.hu/en/notable-alumni/-/asset_publisher/fLQ9RSuRgn0e/content/seiber-matyas/ |date=2018-11 }}</ref> Miután visszatért Európába, 1927-ben a Budapesti Nemzetközi Zeneszerző versenyre Seiber ''Fúvós Szerenád'' című művével pályázott, mivel részére az első díjat visszautasították Bartók Béla tiltakozásul elhagyta a zsűrit.
1928-ban a Frankfurti Hoch Konservatorium dzsessz tanszakának vezetője lett, mely a világon elsőként nyújtott akadémiai szintű dzsessz oktatást.<ref>See article and references here: [[Timeline of jazz education]]</ref> A ''Melos'' lapjain megjelent két nagy jelentőségű cikkében: ''Jazz als Erziehungsmittel (1928)'' és ''Jazz-Instrumente''-ben a stúdiumok végcéljaként mindenekelőtt az oldott és szabad ritmusosság elérését jelöli meg egyfelől. "Szükséges tanítani – írja -, hiszen a 20. század műzenéje messzemenőkig megköveteli a ritmusbeli jártasságot" ([[Igor Stravinsky]], Bartók és [[Paul Hindemith]] zenéjét említi példaként). 1929-ből származik tankönyve, a ''Schule für Jazz-Schlagzeug'', mely az elméleti kívánalmainak gyakorlati összegezése.
| |||