„Ezzelino da Romano” változatai közötti eltérés

Amit Ezzelinóról tudunk, annak nagy része az évszázadok során felhalmozott irodalmi hagyományból származik; uralkodásának rövidsége ellenére Ezzelino kegyetlensége a zsarnokság jelképévé vált, költők és krónikások az önkényes hatalom és az általa lehetővé tett erkölcsi vétkeket idézték fel nevével; a 14. századi szerzők már ragaszkodtak ahhoz, hogy Ezzelino származása démoni volt. [[Rolandino di Padova]] ''[[Marca Trevigiana]] krónikája'' (1262 körül) a ''da Romano'' család felemelkedését és bukását mutatja be, Ezzelino fiatalemberként mutatkozik be, aki köveket dobál a család riválisának házára; a rendkívül pártos politikai mű a zsarnok vasmarkában lévő [[Padova]] sorsát követi nyomon egészen a városnak a [[Guelphi Liga]] általi felszabadításáig. [[Albertino Mussato]] ''Ecerinis'' ( 1315 körül ) című műve Ezzelinót az ördög fiaként ábrázolja; a latin verses színdarab bemutatja Ezzelino édesanyját, aki tanúbizonyságot tesz a zsarnok pokoli nemzőjéről. [[Dante Alighieri|Dante Aligheri]] Isteni komédiájában lelke a Pokolba kerül, ahol Dante a Hetedik kör, Első gyűrű: ''Az erőszakosok a szomszédaik ellen'' (Inferno, XII, 109) című fejezetben találkozik vele. Kisebbik húgát, Cunizzát is idézi Dante a Paradicsomban, IX, 31-33.<ref>Dante: Isteni színjáték, A pokol, 12. ének, 104–117. Im Original: ''E quella fronte c’ ha ’l pel così nero, è Azzolino; e quell’altro ch’è biondo, è Opizzo da Esti, il qual per vero.''</ref>

 

 

==jegyzetek==