„Az-Záhir Csakmak egyiptomi szultán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
43. sor:
Nem ez volt azonban az egyetlen jele a hajdan uruk iránt feltétlen hűséget tanúsító mamlúkok engedetlenségének, mely a birodalom hátralevő története során csak fokozódott. [[1450]]-ben például egy általuk nem kedvelt pénzügyi tisztviselő házát kifosztották, és zaklatták az előkelőségeket. Röviddel ezután kikövetelték az uralkodótól, hogy eltiltsa a [[ulema|jog- és vallástudósokat]] a lovon járástól, amit a mamlúkok privilégiumának tartottak fenn – hirtelen drasztikusan felverve az öszvérek árát. A mamlúkok megbízhatatlanságára való tekintettel a szultán eltiltotta a zaklatásaiknak kitett nőket a nyilvános ünnepségeken való részvételtől. Mindez azonban nem érintette Csakmak népszerűségét: a szultán rendkívül kegyes és mértékletes életvitelével vívta ki alattvalói tiszteletét.
 
1453 februárjának elején, halála közeledtét érezve a nyolcvan évesnél is idősebb Csakmak február elején lemondott, hogy átadja a hatalmat tizennyolc éves fiának, [[Al-Manszúr Uszmán egyiptomi szultán|al-Manszúr Uszmán]]nak. Uszmánt azonban alig két hónap múltán megbuktatta Csakmak hajdani harcostársa, az általa atabéggé kinevezett, agg Ínál, aki így Barkúk utolsóként szultánná váló mamlúkja lett.
 
== Források ==