„Theodor Baillet von Latour” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Hadügyminiszterként: Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
→Latour karrierje, a tábornoki rangig: Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
||
17. sor:
Napóleon 1812. évi [[oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjáratában]] a francia oldalon vitézkedő osztrák segélyhadtestben szolgált, s a [[Gorogyecsnói csata|poddubjei ütközetben]] tanúsított vitézségéért megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] lovagkeresztjét. Különösen kitüntette magát az október 18-án [[Biała Podlaska|Biala]] mellett [[Pjotr Kirillovics Essen|Essen]] orosz tábornok hadosztálya ellen vívott ütközetben, ahol létszámban kisebb erőkkel mindaddig feltartotta és visszavetette a támadó orosz csapatokat, amíg az erősítések be nem érkeztek. Jutalma az ezredesi előléptetés lett.
1813-ban [[Gyulay Sámuel]] táborszernagy hadtestében harcolt. Kitüntette magát a [[drezdai csata|drezdai csatában]], a [[lipcsei csata|lipcsei „népek csatájában”]] pedig egy lovat is kilőttek alóla. Itteni vitézségéért [[I. Sándor orosz cár]] a Szent Vlagyimir-rend III. osztályával tüntette ki. A szövetségesek rajnai átkelése után az osztrák és württembergi csapatokból álló 4. hadtest vezérkari főnökeként több csatában és ütközetben is hathatósan segítette a hadműveleteket, s ezért [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc osztrák császár]] soron kívül vezérőrnaggyá léptette elő, [[I. Sándor orosz cár]]tól megkapta a [[Szent György-rend (orosz)|Szent György-rend]] IV. osztályát, a [[Frigyes württembergi király]]tól pedig a katonai szolgálati érdemrend parancsnoki keresztjét. 1815-ben a 3. számú, a [[I. Vilmos württembergi király|Vilmos württembergi trónörökös]] által vezényelt hadtestben szolgált, kitüntette magát a június 28-i strassburgi ütközetben. A trónörökös, a későbbi király nagyrabecsülését mutatja, hogy utóbb, a Frigyes-rend megalapítása után Baillet de Latour-nak a rend nagykeresztjét adományozta.
Latour katonai karrierje a [[napóleoni háborúk]]at lezáró [[bécsi kongresszus|békeszerződés]] után is szépen haladt előre. Előbb tüzérdandár-parancsnok és a 3. tüzérezred [[ezredtulajdonos]]a, 1829-ben a német szövetségi gyűlés melletti katonai bizottmány elnöke lett. 1831-ben kapta meg altábornagyi kinevezését, 1832-ben lett a mérnökkari főigazgatóság helyettes vezetője, s a 28. gyalogezred [[ezredtulajdonos]]a. 16 évig szolgált a mérnökkarnál, s közben, 1846-ban táborszernaggyá léptették elő. A mérnökkar vezetőjeként ő tervezte a [[Német Szövetség]] [[rastatt]]i szövetségi erődjét. (Az erőd őrsége az 1849-es badeni forradalomban nevezetes szerephez jutott.)
| |||