„Aviakor” változatai közötti eltérés

Elődje a [[Voronyezs]]ben 1931-ban alapított, Vorosilov nevét viselő 18. sz. Repülőgépgyár volt, ahol a TB–3, ANT–25, DB–3A, Il–4 és a Jer–2 repülőgépek gyártása folyt. A [[második világháború]] kitörését követően, [[1941]] nyarán a voronyezsi gyárat Kujbisevbe (ma: Szamara) evakuálták. A háború alatt a szintén Kujbisevben működő [[1. sz. Állami Repülőgépgyárral]] együtt az [[Il–2]], és annak továbbfejlesztett változatát, az [[Il–10]] [[csatarepülőgép]]et gyártották (az Il–2-ből 15 025 db, az Il–10-ből 3237 db készült Kujbisevben). A háborút követő időszakban a kujbisevi gyár már az öt legnagyobb szovjet repülgépgyárrepülőgépgyár közé tartozott, a TupojevTupoljev, az Antonov és az Iljusin Tervezőirodák repülőgépeit gyártotta. Ott készültek a [[Tu–4]] nehézbombázók, az [[Il–28]] könnyűbombátók, valamint az [[Il–14]] szállító repülőgépek. 1955-től kezdték el a [[Tu–95]] startégiaistratégiai bombázók gyártását.

A Szovjetunió felbomlását követően a kujbisevi repüllőgépgyárrepülőgépgyár is válságba került. [[1999]]–[[2005]] között egyetlen új repülőgép sem készült a gyárban, csupán javító tevékenységet végeztek. A szovjet időszakra jellemző 25 ezres alkalmazotti létszám [[2000]]-re 6500 főre csökkent, majd 2005-re 3200 főre növekedett.

2005-ben a repülőgépgyár felújította gyártási tevékenységét. Kis példányszámban ismét gyártja a Tu–154M utasszállító repülőgépet, valamint felkészült az [[An–140]] regionális utasszállító gyártására. [[2006]]-ban kettő db Tu–154M és egy db An–140 készült el. Utóbbiból [[2007]]-ben újabb egy példányt gyártottak. 2007. október 17-én az Aviakor együttműködési megállapodást írt alá az ukrán Antonov Tervezőirodával az An–140 gyártásának fokozásáról és a szélesebb körű együzzműködésrőlegyüttműködésről.