„France Prešeren” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Szlovének kategória eltávolítva (a HotCattel)
27. sor:
Szülőhelye a mai [[Vrba (Gorenjska, Szlovénia)|Vrba]] a Gorenjska nevű északnyugat-szlovéniai régióban található. Szülei Šimen Prešeren (korabeli írásmód szerint ''Presherin'') és Mina Svetina helyi szegény parasztemberek voltak. France harmadikként jött a világra, testvérei Jera, Katra, Jožef, Jurij, Mina, Urša, Lenka névvel ismertek. Jožef alig 15 éves korában meghalt [[1818]]-ban, de a többiek mind megélték a felnőttkort és túlélték másik testvérüket Francét. Legtovább Lenka élt, ő [[1891]]-ben hunyt el.
 
A szülők Francét akik fiúkat papi pályára szánták, ám ő, a laibachi gimnázium elvégzése után a [[bécs]]i jogi karra iratkozott be. Első verseit is itt írta, melyeket a [[nyelvész]] és [[cenzor]] [[Jernej Kopitar]] nem fogadott lelkesedéssel. Kopitar és az őt támogató irodalmárok egy viszonylag merev nyelvi koncepcióban gondolkoztak. Ők kizárólag a népnyelvi normákat tartották szem előtt, minden egyes jövevényszótól igyekeztek megtisztítani a nyelvet és rengeteg új kifejezést alkottak többnyire körülírással. Kopitar gáncsoskodása a költő stílusára is kiterjedt, ugyanis szerinte csak olyan verseket lehet írni szlovénul, amelyek a népköltészet formáinak megfelelnek. Prešeren, [[Matija Čop]] és néhányan viszont formálni kívánták a szlovén nyelvet és költészetet, líraiabbá, könnyedebbé tenni, amely nem zárkózik el az idegen hatásoktól, azokat választékosan kezeli. CéljukPrešeren a német, francia és olasz kortárs irodalmárok művészetének hatása alatt volt, lírája magasabb szintet akart elérni a népköltészetnél. Ezáltal a cél is egy magasabb szintű, művésziesebb szlovén nyelvezet megteremtése volt. Prešeren úgy vélte, hogy Kopitarék elzárkózó magatartása hatástalan, hisz nem lehet megkerülni a külső hatásokat, ugyanis ezek [[Európa]] bármelyik másik nyelvénél is jelentkeznek. Ezt a nézetét a ''Nova pisarija'' c. versében is kifejti.
 
Diploma után visszatért Laibachba (ma [[Ljubljana]]). Bár ügyvédnek tanult ki, hosszú-hosszú évekig nem alkalmazták, ezért csak átmeneti munkákkal (pl. titkárként) és versírással tudta eltartani magát. Irodalmi szövetségese az a [[Matija Čop]] volt (1797-1835), aki haláláig (a [[Száva|Szávába]] fulladt) tanácsokkal látta őt el a [[romantika|romantikus]] kibontakozás útján. Múzsája egy gazdag kereskedő leánya, Julija Primic, akit eltiltottak a költőtől. Neki szentelte – többek között – a Sonetni venec ([[szonett|Szonett koszorú]], [[1834]]) és a Gazele ([[Gázel]]ék, 1834) című köteteit.