„Maurice Barrès” változatai közötti eltérés

1884-ben a rövid életű ''Les taches d'encre'' c. kis lapot alapította, amit egyedül írt. 1889-ben mint boulangista-pártit [[Nancy (Franciaország)|Nancy]]ban képviselőnek választották. Mint író és esszéista a pogány én-kultusz és a legteljesebb egyéni szabadság hirdetője. Mint politikus [[Georges Boulanger|Boulanger]] híve, kemény ostorozója a Panama-korszak parlamentarizmusának, heves nacionalista, sőt [[Lokálpatriotizmus|lokálpatrióta]], aki a szülőföld gyökereihez akarja visszavezetni a túlságosan intellektuális fiatalságot.

Első korszakának főművei ''Le Culte du Moi'' ciklus, az ''Ennemi des Lois'' és ''Du sang, de la volupté et de la mort''. A második korszakra esnek a nemzeti energia regényei, a háborús cikkek gyűjteményei, a ''Colette Baudoche'' stb. Első regényeiben (''Culte du moi'' közös címen) és némely későbbi leíró műveiben is szkeptikus, gőgös individualista, finomkodó, gyakran homályos stílművész. Később szakított önző, dilettánskorábbi életmódjával, és tevékeny részt vett a politikai életben, világnézete és vele együtt művészete lényegesen kibővült és megtisztult. Erősen [[Konzervativizmus|konzervatív]] és [[Tradicionalista iskola|tradicionalista]] szellemben társadalmi, politikai és nacionalista regényeket írt (''Les déracinés'', 1897, magyarul ''Kitépett sarjak''). Nem volt gyakorló katolikus, de a vallást fontos fajfenntartó, nemzeterősítő, idealizmust terjesztő tényezőnek tartotta és az Egyház és állam szétválasztása után a parlamentben és könyveiben egyaránt védelmébe vette az üldözött papságot és az elhanyagolt templomokat (''La grande pitié des églises de France'', 1914)