„Lupény” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
Lupény a vasútnak és az iparnak köszönhette fellendülését. A Piski-Petrozsényi vasútvonal 1870-ben (78,9 km hosszú) épült meg, és akkor az egész völgy elindult a fejlődés útján. 1892-ben meg épült Petrozsény-Lupényi vonal a község fejlődését segítette elő. Eddig a termelt szenet a lupényi bányákból szekereken vitték be Petrozsényba, és ezért a termelés nem működött olyan hatásfokkal, mint a vasútvonal kiépítése után, amely megkönnyítette a szén szállítását. Ennek köszönhető az, hogy tíz év alatt több mint háromszorosára nőtt Lupény lakossága. A bányatársulat gondoskodott szállásokról is, és megépítették a bányász telepeket, mint például az „István” és a „80” telepeket. Így minden elő volt készítve a munkások érkezésére. A kolónialakások mellett a bányatársulat megépítette a főbb épületeket is a városban. Általános jelenség volt a Zsil-völgyére nézve, hogy a robbanásszerű fejlődésnek köszönhetően a 20. század elejére kialakultak a városok ma is fellelhető arculatai. Kórházak, iskolák, templomok épültek, és ugyanez érvényes Lupényra is.
'''III. . Bánya történelem.'''
Nagyobb iramban akkor kezdtek el érdeklődni a Zsil-völgyi szén után, amikor megszülettek a tervek az úgynevezett Első Erdélyi Vasút építésére, Arad-Gyulafehérvár között. Különösen a Brassói Bánya és Kohó Egylet fejezte ki az érdeklődését. Az előbb említett Piski-Petrozsény vasútvonal jelentette az ipar előmozdulását.
Először a Petrozsényi-fennsík területén indult meg a bányászat. Itt a Brassói Bánya és Kohó Egylet volt érdekelt, és nagyrészt ő irányította a termelést. 1867–1869. között megindul a Deák-akna feltárása. Az 1870-es vasútvonal megindítása annyira megnövelte a termelést a bányákban, hogy az akkori vasúti eszközökkel nem bírták elszállítani a szenet. A Brassói Bánya és Kohó Egylet Petrozsény, Petrila és Vulkán környékét kapta bérbe a Magyar államtól. Mivelhogy a Brassói Bánya és Kohó Egylet nem tudott lépést tartani az ipari versennyel, hamar eladósodott, és így 1895-ben felvásárolta a német érdekeltségű, úgynevezett „Salgótarjáni kőszénbánya társulat”. Ez a társulat lett az egyik legnagyobb a Zsil-völgyében.
100. sor:
Benkő Viktor adminisztráló lelkész idejéből ránk maradt jegyzőkönyv tartalmazza az első ismert presbitérium tagjainak neveit:
Bartha Károly, Bodó János, Földvári Ferencz, Incze Elek, Incze Sámuel, Moskolczy István, Nemes Albert, Nemes Dániel, Szász István, Vass Ferencz és Nagy János, aki egyben a gondnok is.
''Elnök előterjeszti a Nagytiszteletű Esperes úr január hó 28-án kelt 110–1910 számú intézményét, melynek kapcsán másolatban küld Esperes úr a Méltóságos Igazgatótanács 327–1910 a leiratát, mely szerint a Nagyméltóságos Vallás és Közoktatási Miniszter az egyházközség anyásítását kimondja.''
A gyülekezet tehát ezen a dátumon vált önállóvá. Megoldásra vártak a parókia, és a templom kérdései.
110. sor:
A gyülekezet önállósodása a parókia építés gondolatát vetette fel. Ezért a már meglévő 1401 négyzetöl telekhez újabb földet akartak vásárolni. Arról sajnos nem találtam információt a kutatásaim során, hogy honnan vásárolták a már meglévő földterületet. Parókia építés céljára tökéletesen megfelelt Kamp Miklós, volt bányatársulati munkafelügyelő telke, ami 283 négyzetöl volt. Az elképzelés szerint a meg lévő területhez megvásárolják ezt is, és oda építik a parókiát. A földet Kamp Miklós 2600 koronáért árulta. Az 1910. január 29-én tartott gyűlésen került elő ez a kérdés. A gondnok felvázolja, hogy Kamp Miklósnak 1600 koronájába került a telek, és nyerni akar rajta 1000 koronát. Mindenki sokallja a telek árát, de meg akarják azt vásárolni. Ezért a presbitérium megszavazza annak a megvásárlását, és engedélyt kér erre az Igazgatótanácstól. Anélkül, hogy megvárják az Igazgatótanács véleményét, 100 koronát adnak előlegként a telekre. Az Igazgatótanács azonban a következő felelet adta:
''A lupényi egyházközségnek meglévő telke bőven elég nagy arra, hogy kellő beosztással az építkezések rajta eszközöltessenek, templom és papilakást kell építeni, oly nagy kiadások előtt áll, hogy minden fillérét meg kell takarítania azok eszközöltetésére, nem pedig 2600 koronát a meglevő csekély fedezetből kiadni feltétlen szükségtelen célra.''
''Van benne három szoba, egy nagy konyha, kamara, mellékhelységek, és boltozatos pince. A szobák előtt egy kis folyosó húzódik végig. Az épület háta mögött egy kis kert van, mely virágoskertül szolgál. A középső kert majorság udvarul és egy hátsó veteményes kertül szolgál.''
Az 1910. április 24-én tartott egyházközségi gyűlésen elfogadják a Kekel féle ház megvásárlását, és megegyeznek 19.000 koronában a tulajdonossal. Az egyezmény szerint előre kifizetnek készpénzben 9436 koronát, a többit pedig részletre, kamattal. A Segesvári Ipar Takarék és Előleg Egylettől kölcsönt vettek fel, a lakás megvásárlására. Egy, az Igazgatótanácsnak írt levélből kiderül, hogy a lelkész tudomása szerint, a gyülekezet közel 1500 lelkes, és bíznak abban, hogy még többen lesznek, mert a bánya miatt egyre több munkás költözik a Zsil-völgyébe, így kifogják tudni fizetni a kölcsönt. 1910. szeptember negyedikén átveszik a Kekel féle házat lelkészi lak használatára. Ezzel megoldódni látszott a parókia kérdése.
146. sor:
-Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jel.22:17
-Békesség néktek. Ján.ev. 20:19
- Boldog, aki remélve, várva, bízva, erősen áll e sziklán: meg van írva!
1913. június 29-re tűzték ki a templomszentelést. Az elöljáróság úgy döntött, hogy azokat a lelkészeket, akik gyülekezetéből többen érkeztek a lupényi gyülekezetbe, meghívják erre az ünnepi eseményre. Budapestről pedig bejelentkezett a Bethánia belmissziói egyesület vezetősége is. Ők is részt akartak venni az ünnepségen, és meghívás esetén énekszámokkal és vallásos műsorral szerettek volna szolgálni. Az ünnepélyre külön meghívókat bocsátottak ki.
== A gyülekezet jelentősebb lelkipásztorai kezdetektől 1962-ig. ==
161. sor:
[...] egy boros kanna, egy borosztó nagyobb kehely, kenyérosztó tányér, egy kenyérosztó tálca, keresztelési készlet, egy nagy úrasztali terítő, valamint kisebb úrasztali terítők.
Az egyházközségi könyvtár, az irattár, anyakönyvek teljesen megsemmisültek. Három harangból kettő hiányzik, a legkisebbet és a legnagyobbat a Hadügyminisztérium elkobozta. Továbbá súlyosan megrongálódott a harmónium és a parókia is. A román betörés miatt a gyülekezetnek összesen 4926 korona hadikára lett, a lelkész kára pedig 8500 korona volt. Nem csak a lupényi gyülekezet szenvedett, mert az összes Zsil-völgyi gyülekezetekben károk voltak.
A lelkipásztor augusztus 28-án menekült el a gyülekezetből. Sok ideig az esperes nem tudott Konrád György hollétéről, ahogy kiderül a püspöknek írt beszámolójából. A gyülekezetbe a lelkész 1917. február 10-én tér vissza. A márciusi presbiteri gyűlésen arról számol be a lelkipásztor, hogy a gyülekezeti tagok nagy része visszatért, és az istentiszteleti látogatottság megnőtt. Ugyancsak ezen a gyűlésen bejelentik a lelkészi lakás teljes renoválásának szükségét. A gyülekezet ekkor 1230 lelkes volt. Nagy gondokkal küszködött, de az 1917-én tartott egyházmegyei vizitáció megállapította, hogy a gyülekezet kezd megerősödni. Az istentiszteleteket szép számba látogatták, és úrvacsorával is sokan éltek a gyülekezeti tagok közül. A gyülekezet nagy ünnepélyt tartott a reformáció 400. évfordulójára. A gyülekezeti tagok úgy távoztak az ünnepi istentiszteletről, hogy azt tudták mondani: Velünk az Úr. 1918-ban a gondnok a presbitérium elé terjeszti a lelkész fizetésének emelését. Az indok az volt, hogy a háború kezdete óta nem emelték a lelkész fizetését, csak csekély összegekkel, most hogy felesége halott és három gyermekével él, emelni kellene a fizetését, hogy az adott életkörülmények között tisztességesen megtudjon élni. A presbitérium elfogadja az ajánlatot. 1918. szeptember elsején tartott presbiteri gyűlésen a lelkész bejelenti, hogy október elsejétől lemond a lupényi gyülekezet vezetéséről, lelkészi állásáról. Beszédében visszaemlékezik az itt töltött esztendőkre, a nagy munkálatokra. Farkas Ignácz gondnok megköszönte a lelkésznek a fáradságos munkáját, hiszen az ő vezetése alatt született meg az egyházközség, gyarapodott, templomot építtetett. Tudja, hogy az elhatározása komoly, ezért Isten áldását kívánja a lelkész életére. Ugyancsak ezen a gyűlésen a presbitérium meghozza a szükséges intézkedéseket a lelkészi állás betöltetésére. Megállapítják a lelkészi fizetést évi 5000 koronába. A presbitérium úgy döntött, hogy meghívás útján kívánja a megüresedett lelkészi állást betöltetni. Pápay István budapesti hitoktató helyettes lelkészt akarták meghívni. Levélben Pápay el is fogadta a meghívást, de a politika közbeszólt. Szeptember 16-án megtörténik a gyülekezet átadása. Konrád György elszámolt, és miután mindent rendben találtak, Soó Sándornak, vulkáni lelkésznek adja át a gyülekezetet az esperes jelenlétében. Konrád György 1918-ban Budapestre távozott.
'''2. Szabó Zoltán'''
1919. január 12-én tartott egyházközségi közgyűlésen Pápay István, budapesti segédlelkészt választották meg. Pápay István először elfogadta felkérést, de utólag a frissen kialakult politikai helyzet miatt 1919. március 30-án visszamondta a gyülekezet meghívását. Ekkor a presbitérium lemondott választási jogáról, és megkérte Nagy Károly püspök urat, hogy nevezzen ki lelkészt. Az állami segélyek megszűntek, ezért a gyülekezetnek fel kellett emelje az egyházközségi adókat, annak érdekében, hogy el tudja tartani jövendő lelkészét. November elsején megérkezik Szabó Zoltán, volt borbátvizi helyettes lelkész, akit a püspök egy évre nevezett ki Lupényba.
1920. április 5-ei közgyűlésen az időközben megválasztott Bartha Gyula gondnok felvetette, a gyülekezet szeretné, hogy végleges lelkésze legyen a lupényi gyülekezetnek. A lelkipásztor kinyilvánította itt maradási szándékát, és hogy örömmel fogadná el a meghívást. Ekkor még nem véglegesítette a püspök őt az állásában, hanem még egy évre meghosszabbította a kinevezését. A püspök 1922. január elsején véglegesítette Szabó Zoltánt a lupényi lelkipásztori állásában. A pénz értékének csökkenése miatt, a lelkész havi fizetése 2200 lej lett. 1927. július 23-án a lelkészt behívatják a csendőrségre. Ott semmilyen magyarázat nélkül letartóztatják (internálják). Este beviszik Petrozsényba három szuronyos katona kíséretében. Másnap tovább szállítják Dévára. A lelkészt csak július 25-én engedik szabadon.
Az ő idejében vezették be az Új ágendás könyv szerinti liturgiát 1929-ben. Megemlítésre méltónak találom azt, hogy Szabó Zoltán akkor, amikor a gyülekezet nagy anyagi gondok között küszködött, de mégis szerette volna lelkészének a fizetését felemelni, visszamondta azt, azzal indokolva, hogy az adott körülmények között nem fogadhatja el az 1500 lejes fizetésemelést. 1933-ban, amikor nagyon rosszul állt anyagilag a gyülekezet, maga a lelkész javasolta a közgyűlésen az egyházközségi alkalmazottak bércsökkentését. A lelkész javaslata az volt, hogy 25%-ot az egyházközségi alkalmazottak béréből vonjanak le, és az összeget az egyházközség kasszájában hagyják. 1933-as augusztusi presbiteri gyűlésen a lelkész bejelenti, hogy távozik a gyülekezetből, lemond az itteni állásáról. 14 éves szolgálat után a lelkész Szászvárosba távozik. Sajnos a lelkész távozása nem ment gond nélkül. A gyülekezet neheztelt a lelkészre, mert elvitte magával a 12.000 lejt érő írógépet, amit visszaperelt tőle.
'''3. Gráf József.'''
1933. szeptemberében és októberében Baczó Lajos, lónyai esperes szolgál be Lupényba. A gyülekezet meghívta Gráf Józsefet, vicei lelkipásztort. A lelkész fizetését a költségvetés alakulása szerint szabták ki. A gyülekezet anyagi tehetsége szerint kívánta a lelkészt támogatni. 1933. október 7-én tartott közgyűlésen szavaztak Gráf József meghívásáról. A gyűlésen 121-en szavaztak arra, hogy ő töltse be a lelkészi állást, 72 pedig ellene szavaztak. Az esperes bejelentette, hogy a közgyűlés a szavazások után Gráf József meghívása mellett döntött. Az esperes 1933. október 26-án jelezte a presbitériumnak, hogy 18-an felebeztek a lelkész megválasztása ellen. A presbitérium pedig kimondta, hogy a 18 közül hétnek nincs szavazati joga, mert nem egyházközség-fenntartó. Ami a fellebbezés érdemi részét illeti, a presbitériumnak az volt az álláspontja, hogy azon címen, mert valaki a választói névjegyzékből kimaradt, felebezni a választás érvényessége ellen nem lehet. Szerintük csak akkor lehetett volna érvénytelen a szavazás, ha hamis vagy nem érvényes választási névjegyzékek alapján szavazták meg volna a lelkészt. Továbbá a presbitérium felelősséget vállalt a választás törvényes lezajlásáról. November 17-én történik az egyházközségi javaknak az átadása. Az új lelkész november 19-én hirdette az Isten igéjét, és ekkor hivatalosnak nyilvánították a megválasztását. Az új lelkész arra szenteli erejét, hogy az eddig legyengült gyülekezetet újra élessze, a régi homályos anyagi ügyeket tisztázza. A bányatársulatnál tovább folytatódott a tömeges elbocsátás, és ezért a hazaköltözött presbitereket pótolni kellett. A lelkész meglátogatta az egész gyülekezetet szolgálatának első évében. A gyülekezet ebben az időben 1627 lelkes volt.
Gráf József a gyülekezetben maradt a második világháború alatt is, noha a lelkészt a vasgárdisták meghurcolták, megkínozták, és csak akkor engedték szabadon, amikor a vasgárdista mozgalom ellen fellépett a román kormány. Ebben az időben Soó Sándor vulkáni lelkész helyettesítette a meghurcolt lelkészt. Gráf lelkipásztor 1962. augusztus 7-én nyugdíjba vonult. Helyébe érkezett '''Pongrácz Gábor 1964'''-ben. Ő 1996-ig töltötte be a lelkipásztori állást, és nyugdíjazása után sokat szolgált a gyülekezetben haláláig.
== Látnivalók ==
198 ⟶ 197 sor:
* [[Kecel]] ([[2009]])<ref>Előny a különbözőség. Testvérváros és kistérségi együttműködés / '''Gáspár-Barra Réka.''' In: Nyugati Jelen, 2009. június 25. ''(Utolsó letöltés ideje: 2009. július 28.)'' http://www.nyugatijelen.com/jelenido/elony_a_kulonbozoseg.php</ref>
==
{{jegyzetek}}
2. A lupényi református Nőszövetség jegyzőkönyve, I/21
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
== További információk ==
|